Érdekes, hogy még mindig fellelhető az a majdnem szemérmes, megértő kismosoly, amely az intenzív online jelenlétet képes kísérni. "Netfüggőség?", kérdezik cinkos kacsintással egyébként kizárólag velünk szimpatizáló bszélgetőtársaink, hogy messzebb ne menjünk, a barátaink. Hümm a válasz. Őszintén szólva tapintatos hümm. Hogy bárki bármely rejtett tekervényében még így vetődik fel a gondolat. De egyébként igen. Netfüggő vagyok. És csapból folyó víz- és a lakásban fellelhető elektromos áramfüggő is, kifejezetten átrajzol, amikor ezeket átmenetileg nélkülöznöm kell. Ma például egész nap a középső ujját mutogatta nekem a UPC, és csak remélni tudom, hogy kettőnk közül legalább ő élvezte, mert engem szétcsapott, hogy nagyon, nagyon nehezen fértem hozzá a munkámhoz. Ha öt év múlva egy tanyán kútról hordom a vizet, ma akkor is minden nappali részletem a nethez köthető, és ebbe fényes munkaórákban belepiszkálni nem civilizációs forradalom, hanem überstressz és naplopás.
Ha jól emlékszem, az internet egy fél lépéssel a mobiltelefonok után tört be az életünkbe. Mindketten hasonló kanyarokat jártak be, míg már észrevétlen szokássá simultak. Neked már van, hogy működik, most váltok, erről hadd ne hívjalak – nagyjából így kezdtük. Az internet mindent elfedett és mindent felfedett, ehhez találta ki a világ a nicknyomulást. Szerencsés esetben a nick megmaradt nicknek, mert ha beleég a maszk az arcba, az mindenkinek bukta. Ám ahogy a márkák egyre tudatosabb jelenlétet választottak, a nickek csillogása foncsorkopásba ment át. A transzparencia jegyében kártékony és idétlen a kódolt netes név. A névtelen és a nevesített internetes működés összehasonlításáról szól ez az igen csinos infografika.
És ettől valahogy igazságosabb lett minden. Az egyensúlytalan napszemüveg-helyzet – én tudom a neved, de neked lila fingod sincs, ki vagyok én – kiégett. Nem lehet már anonim köpködni. Én, Schramm Arankáné Gipsz Jakab azt kérdezem tőled, Iksz légitársaságtól és Zé étteremtől, hogy hol maradt a barátom vega foglalásához képest az, amit a sztyuvi letett elé, illetve sziasztok, tényleg jár egy kitűző annak, aki betageli a fotót? Mert a nejem inkább ceruzát szeretne.
A Facebook és Twitter felhasználóknak láthatólag semmi bajuk azzal, hogy névvel és címmel kell vállalniuk a véleményüket. Érdekes és bánatosan érthető persze, hogy Kínában, ahol a cenzúra még tényező, nickes networking dívik. De Zuckerberg antinick poliszija magától értetődik a Facebookon. Itt is előfordul kamuregisztráció, persze. Az esetek zömében második profilként. Beast kutyával ez persze nem fordulhat elő!
Én viszont mára elköszönök, kissé legyalult az egész napos netvárakozás. Pázsitos-csíkos nickemmel együtt csókoltatok mindenkit,
Esze Dóra