Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2011.06.28.
09:00

Írta: pázsitzebra

Azért vagyunk itt, hogy segítsünk Önnek?

Ha ez a Baumax-x kérdése, akkor a rövid válaszom így hangzik: jó volna. Elkelne itt egy pici segítség. Minthogy azonban a munkatársai egyenruháján a poszt címe olvasható kérdőjel nélkül, minden egyes sárga pólón piros betűkkel, – Azért vagyunk itt, hogy segítsünk Önnek! –, kénytelen sóhajtozom vásárlói gondjaimról a közösségi médiában. Ha ez a funkció a webkettő feketelevese, tekintsük úgy, hogy vendégül láttak egy jó erős kávéra, ámbár ezt a kutya sem kérte tőlük. De legalább nem először.

Nem emlékszem, öt évvel ezelőtt, amikor utoljára jártam náluk, miért kellett elkérnem a panaszkönyvet, valami a szolgáltatások körül nem stimmelt, mindenesetre egy árva vállrándítást sem kaptam, nemhogy választ. Mai történetünk főszereplője egy nyakaszegett, kókadtra törött kis akasztó, már bánom, hogy nem fotóztam le. Nála kókadtabb már csak akkor lesz az ember, ha teljes jogú vevőnek tekinti magát ebben a cseppet sem olcsó, ám annál problémásabb barkácsáruházban. Öt év korántsem véletlen szünet után kifejezetten akasztóért tértem be, találtam is néhányat, majd észrevettem egy félrehajított darabot. Megbicsakolva, kettétörten hevert, ily módon szemétnek minősült, kereskedelmi értéke a nullára csökkent, vonalkód sem volt rajta. Mivel úgy láttam, a ragasztás helyrehozhatja, felmutattam a kasszánál. Kifejezetten viccesnek éreztem magam, amikor megkérdeztem, erre mekkora kedvezményt lehet kérni, hát ez elég nagy hibának bizonyult. A pénztárosnő eltűnődött és azt felelte, választ az osztályoskolléga tudna adni. Nocsak, gondoltam magamban, ezt megnézzük. Rövid kérdezősködés után valóban elirányultam egy pulthoz. Az ott – nem így – posztoló munkatárstól ismét a kedvezmény mértéke felől érdeklődtem. Tétovának tűnt, telefonálgatni kezdett, röpke néhány perc alatt kiderítette, féláron vihetem el. De várjak egy picit, mert mindjárt jön a főnökasszony, csak ő tud kódot adni rá. Egyébként meg töretlent is találok majdnem ugyanott. Hol? Hát ott.

Oké. Elgurítottam a kocsit az akasztókhoz, kissé eldugva valóban hasonló darabokra bukkantam, és visszatértem a pulthoz. Engem sajnos minden folytatás izgat. "Minden rendben, vihetem?", kérdeztem több hosszú perc elteltén, ám kisült, hogy még mindig várnom kell. Ekkor kedvesen a pasi szemébe néztem, és elmondtam, mit gondolok. Higgadtan és józanul. Hogy felnőttek vagyunk, teljesen feleslegesek ezek a körök. Mindketten tudjuk, a szóbanforgó darabot ők már az életben el nem adják, és az égvilágon semmi nem történt volna, ha zsebre vágom, ez már pária, nem sípolna tőle az elektromos kapu, csak nekem valahogy az ilyesmihez nincs ízlésem. Kifizettetik velem a felét, ez elég bánatosan mohó attitűd, de hát istenkém, ki-ki a maga módján tervez a piacról élni. Ám hogy minderre még várnom is kelljen, egészen potnosan kétszer, az nem win-win. A férfi védekezni kezdett, ő nem tehet semmiről, neki a főnökasszony mondta.

Ha nem tudnám, hogy az ilyesmi Magyarországon elképzelhetetlen, arra tippelnék, a legszívesebben virágnyelven adta volna tudtomra, mekkora egy balfék vagyok, ráadásul a macerásabb fajtából, mert valóban mindenki jobban járt volna, ha egyszerűen a táskámba lököm azt a vacakot. Ő legalábbis biztosan.

Kedves Baumax-x, mondok valamit. Jó ötéves sárga-piros ügyfélátlagommal még sohasem csalódtam, itt, úgy fest, mindig ugyanazt a bánásmódot kapom. Most sem zavartam volna az áruház köreit, ha nem átellenben az autószervizzel helyezkedik el, és ha nem kell így is, úgy is várnom háromnegyed órát, és nincs hónapok óta halogatott szükségem néhány csempeakasztóra. Erre persze érvényes válasz lehet, hogy nem kötelező oda belépni. Támadhatatlan tény. De azért szeretném tudni, 2011-ben, a kétirányú vevő-márka-kommunikáció egyre magasabbra csapó hullámában milyen érzés azt hallgatni, hogy szolgáltatásokból ez az eset egyes alá, és az is csak az Aranka néni jóindulatának köszönhető? Hogy amikor az egész világ belátja, a hosszútávú kapcsolat a legjobb befektetés, a Baumax-x képes volt négyszázharminckét forint ötven fillér kedvéért örökre elveszteni egy vásárlót?

Egy vásárló persze tekinthető egyetlen hangyácskának a bolyban, és ha azt hozzák fel, hogy ezt a posztot úgy is kevesebben olvassák majd, mint ahányan egy óra alatt megfordulnak a Váci úti üzletben, azt inkább hagyom lógva, válasz nélkül. De ez a gondolkodásmód akkor is önpusztító, a körök egyszer bezárulnak. Nem jó ez így senkinek. Szerettem volna kiposztolni mindezt az érintett Facebook-oldalra is, de úgy láttam, az egyszeri júzernek nincs engedélye ilyesmire. Újabb hangos bravó veri fel az alkony csendjét.

Tekintsük hát humornak a jelmondatot, amely, ismétlem, minden egyes alkalmazott pólóján látható hímzés: "Azért vagyunk, hogy segítsünk önnek." Gyorsan kéne nevetni, mert ennek a bánásmódnak meg vannak számlálva a napjai. És akkor majd hiába mutat a helyes irányba a pénztárosnő karja, a Föld hátán nem lesz az az osztályos kolléga, aki elvinné a márka helyett a balhét.

És akkor a pont az ire: itthon vettem észre, hogy az ezernégyszázvalahány forintos akasztót viszont úgy számolták el a kasszánál jól, hogy nincs mivel használatba venni. Aranyos kis majom, eljátszanak vele a gyerekek,

kereskedelmi cikké pedig ragasztócsík vagy tapadókorong tenné, hogy melyik, sajnos nem fog számomra kiderülni, de nem jött vele ilyesmi. Szőrén-szálán nem jött.

Hogy hová tűnhetett...

Szólj hozzá!

Címkék: web2.0 baumax win win

A bejegyzés trackback címe:

https://meztelenuzenet.blog.hu/api/trackback/id/tr433009514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása