Mint azt már ez a blog is megénekelte, a Google Plus türelmet kér, egyelőre nincs cégregisztráció. Arra, aki a vezetéknév: Cipőfelsőrész, keresztnév: Készítő Káefté-módszerhez folyamodott, a legószínek lecsaptak, mint kalapos mámi a szabad helyre Dörgicse felé.

Na most az emlegetett türelem nagy erény, de mihez kezdjen az áldott jó márka az újdonság politúrjától csillogó-villogó felületen addig is?

1. A tartalommarketing hosszútávfutás. Én kiírom a neved a pólómra, te betagelsz egy harmadik felet valamely call to action posztodban, és a vektorok sajátságos játéka miatt ez mindhármunknak remek lesz, bár lehet, hogy csak holnapután, emellett sok veszkelődéssel jár: a márka megkeresi, mi érdekelheti a saját közönségét, beállítja a szükséges monitorokat, és amikor kapás van, kopipésztel sok-sok klikkel, és sok a tabulálás a nyitott ablakok között is. Idő, energia, fókusz, idegesség. Ezt az ember mind megspórolja, ha felveszi a témát a saját Sparks oldalára és megosztja tetszés szerint akárhány körével.

2. Ugyanez hátulról. A jelenlegi felhasználók zöme alfanezető, az őskorszak-hőskorszak hajnalán jelen voltak már, egyelőre serényen és igen sűrűn osztanak meg tartalmat a javában pezsgő előbuli-hangulatban, szóval feltűnőek és aktívak a relevánsan posztoló júzerek, könnyű őket megtalálni. Név szerint is keresgélhetünk a Google Plus Directory nevű linken. Aki gondolatébresztő szempontokra vágyik, meríthet ötleteket innen.

3. Ismét néhány szó az emberi tényezőről. Minden brand mögött emberek állnak, akiket vélhetőleg izgat az új díva. Ha a Ford Motor Company nincs is fent, Scott Monty posztjai a megszokott magas nívón elérhetőek bárki számára, csak karikázza be. Szinte biztos, hogy egy ideig kicsit még keveredni fog a hivatalos a személyessel. Az emberi hang természetes fölénnyel üti ki a corporate tónust, a személyes kapcsolat új komplexitást épít, amelyben csak egy csík a sok-sok szín között a hivatalos márkahangnem. Hogy az milyen? Elég, ha felidézzük mélypontját, a tipikus sajtóközleményt.

"Légy te magad a márka" – ez soha nem volt annyira igaz, mint most. A közösségi média a koktélpartiba csapó szakmai vásárra hasonlít, amelyen nem lehet már leterrorizálni a potenciális üzleti célpontot széles vigyorral és egy céges névjegykártyával. De megismerkedni valakivel, kideríteni, miben lehetne együttműködni, ki miben lehet a másik segítségére, kit mi érdekel a legjobban, az nagyon is jól kiegészíti a vidám cubalibrézést. Ezek a kapcsolatok aztán organikusan elmélyülnek. Ezért oké a harmadik fél teljesítményét éltető link, akár a riválisoké is: nyugodtan meg lehet említeni azt, ami jól sikerült, még akkor is, ha nem a mi kezünk alól került ki. Vannak bloggerek, akik ötszáz embert követnek a Google Pluson, és tranzakcióba még ötvennel sem bonyolódtak. De olvassák őket, figyelnek rájuk, hallgatják és ajánlgatják őket másoknak. Minél hamarabb teszik ezt, annál hamarabb történik meg velük ugyanez.