M. ü.: Hogy született meg a poszt ötlete?

J. A.: Egyfelől a dolog annyira konkrét, amennyire dolog lehet konkrét. Tehát tényleg megvan bennem minden, hogy csináljak egy olyan céget, amilyenről a bejegyzés tipikusan szól. Tudok rá pénzt szerezni, értek ehhez-ahhoz és nagy bennem a vállalkozókedv. Le tudom szarni, ha elbukom a pénzem, lakásom. És mégsem teszem. Ez teljesen konkrét, és ha csinálnék céget, olyat csinálnék, amilyet leírtam. Lehetne netes médiacég, lehetne online marketingügynökség, ha most elkezdek gondolkodni, holnapra felsorolok tizenöt olyan koncepciót, amit érdemes lenne kidolgozni és megcsinálni. És úgy csinálnám, ahogyan a bejegyzésben szól. Másfelől frusztrál a téma. És így született meg az ötlet, hogy a saját frusztrációmon keresztül mutassam be. Tudtam, hogy egy vállalkozó panasza a kutyát nem érdekelné. Az viszont talán sokakat, hogy miért NEM adok munkát. Olyankor, amikor az egész média ezzel a munkadologgal van tele egyébként is. Szóval így jött az ötlet, és engem ugyanúgy meglepett, mint mindenki mást, hogy ekkorát szólt. Mit tehettem volna? Először örültem nagyon, és örülök azóta is. Aztán jött a tömegmédia, az érdeklődés. Reagáltam. Azóta is irkálok, ami eszembe jut. Meg azt, amiről úgy látom, hallani akarnak a témában tőlem. Abban is biztos vagyok, sőt remélem, hogy ez az érdeklődés alábbhagy. Akkor megint írhatok akármiről, egy-egy történésről, egy zenéről, TED előadásról. Akármiről, mint akárki más.

M. ü.: A vihart kavaró posztot már néhány nap után úgy emlegették a neten, a KKV jajkiáltása. Ehhez mit szóltál? Szerintem nagyon megtisztelő, hitelességet mutat. Egyébként stimmel, abban a szektorban dolgozol?

J. A.: Tényleg megtisztelő. És igen, abban a szektorban dolgozom.

M. ü.: A személyiséged is ilyen? Az iskolában könnyen a középpontba kerültél?

J. A.: Nem extrém módon, de nem is voltam-vagyok visszahúzódó. Voltak akkor is jó barátaim, és rengeteg haver, de nem vagyok a társaság örökös középpontja.

M. ü.: Miért izgat ennyire a vállalkozás elmélete? Miért kezdtél gondolkozni rajta?

J. A.: Mert vállakoztam. Magyarországon is, külföldön is. Volt kis cégem is, nagy is.  Aki vállalkozik, azt izgatja az elmélete, mert benne van a gyakorlatában. És amikor az egész NONSZENSZ, akkor gondolkodni kezd.

M. ü.: A sorok közül kiolvasható, nem a nők, nem az állam, nem a feketézők, nem a konkurrencia az ellenség, hanem a korrupció. Amely azonban sajnos, mivel a világ tökéletlen, egyidős az emberiséggel.

J. A.: A sorok között szerintem inkább az olvasható, hogy a korrupciót szélesebb körben értem. Nem csak pénzügyekben. És egyetértek, egyidős az emberrel. A pácban mindenki benne van. Te is, én is. Ők is. Mi is. Reménykedni abban lehet, hogy felszámolod magadban a korrupciót. És az futótűzként terjed az egész világon. Én próbálom magamban veszettül felszámolni, halvány részeredményekről tudok beszámolni. Például Paul Garrison videója óta másként ÉRZEK, amikor valaki valamiféle megszokott becstelenséget követ el. Ez egy apró, de fontos részeredmény.

M. ü.: Az egyik válaszposztban a közös költség analógiáját feszegeted, nem tartod helyénvalónak. Én viszont úgy látom, az tényleg korrekt. Az az analóg benne, hogy akinek nagyobb a lakása, nagyobb részt dob a kalapba. Mert a lakás méretét eléggé a jövedelem határozza meg. Az adósávok hasonlítanak erre, nem?

J. A.: Vesd fel a legközelebbi lakógyűléseteken. Nézd meg, mit szólnak hozzá a lakók, hogy a nyugdíjasok ne fizessenek, a gazdagok meg irdatlan sokat. A  legtöbb tehetős ember, akit ismerek, imád segíteni, adni. De önként. Senkinek nincs joga belopózni a lakásába és ellopni a pénzét. Az Államnak sem. Azt mondom, olyan rendszer működőképes, amely egy társasházban is működne békésen. Persze, fizessen többet, aki módos. Ez már attól megvalósul, hogy az adó a jövedelem százaléka. Aki kamionmágnás, már azzal ezerszer többet ad a társadalomnak, hogy ezerszer többet keres az átlagnál, ezáltal ezerszer több pénzt dob a közös kalapba. Nem volna szabad hálából ellene heccelni a szegényeket. Inkább tanulni kellene tőle, hogyan lett kamionmágnás.

M. ü.: Igen, de a kalapba dobás itt nem az, hogy megadózza? És akkor már ugyanott vagyunk.

J. A.: Dehogy ugyanott. Én nem mondom, hogy az adózás rossz. Azt mondom, jó dolog. Csak legyen az adórendszer normális. Az is jó dolog, hogy a társasházban élésnek van közös költsége. Így marad élhető a társasház. Különben szétrohadna.

M. ü.: Vámosi-Nagy Szabolcs címzetes egyetemi docens szerint pontosak a számításaid. Mennyi időt töltöttél bármiféle olyan kutatással, amelyre a lavinaindító poszt alapul?

J. A.: Szerdán éjjel kezdtem írni, csütörtökön éjjel posztoltam. Ennyi idő kellett hozzá kalkulációstul. Megnyitottam hozzá egy netes bérkalkulátort, más nem kellett. Mi más adat van abban? Semmi. Az üzleti koncepció levezetése meg matek-alapműveletek. Osztás, szorzás. Minden vállalkozó ezt csinálja egész nap. Megnéztem a Google-ban, mennyi most a társasági adó, mennyi az iparűzési. Nincs ebben nagy tudomány, bármelyik cégtulaj ugyanezeket számolja.

M. ü.: Vámosi-Nagy Szabolcs azt is mondja – a videóban 8'25"-től –, ha ezt az adót máshonnan kellene beszereznie az államnak, gondban volna.

J. A.: Az állam fordítva gondolkodik, mint kéne. Emiatt beszélünk el egymás mellett. Gondolj bele! Hogyan gondolkodik egy cég? Na valahogy úgy kellene az államnak is. Nem a kiadásainkhoz alakítjuk a bevételeinket, hanem fordítva. A bevételeinkre szabjuk a kiadásainkat. Minden háziasszony így gazdálkodik, nem ördöngősség. És szegény állam, persze, hogy nem talál megoldásokat, amikor azt mondja, ennyi LESZ a bevételed, ADÓZZ!

M. ü.: Ha ruha kell a gyerekeknek, ugyanez a háziasszony azon gondolkodik, honnan lehetne több pénze.

J. A.: Akkor dolgozzon. Vállaljon másodállást. CSINÁLJON több pénzt. Lendítse fel a gazdaságot! Spóroljon máshol és úgy vegyen ruhát. Az államnak sem kellene másképp gondolkodnia, mint bármelyikünknek. De azt nem mondhatja, 110% lesz az adó. Mit csinál ilyenkor egy vállalkozó? Bocsi, kedves Állam, nem is kerestem én ennyit. Szedjenek NORMÁLIS közterheket, a befolyt pénzt költsék el korrupció nélkül és okosan. Ahogy egy cég. Ahogy egy jó háziasszony. Az elején azt kérdezted, hogyan kezdtem blogolni. Hát így. Most neked elmondtam valamit, ami simán megérne egy posztot.

M. ü.: Igen, részemről készül is. Reálisan, nem utópisztikusan tekintve az állam mit léphetne a felvetéseidre?

J. A.: Jogos kérdés és van rá normális válaszom. A kommunikációjuk változhatna, az irányunkban mutatott bizalmuk. Beláthatnák, hogy lehetséges velünk normálisan, felnőtt emberként beszélni. Ez a tervünk. Ezért lenne jó. Így kellene megvalósítani. Álljanak velünk szóba. Ilyesmi. Nem kell nekünk a rizsa. Most már elhihetnék, hogy a legtöbb ember nem hülye, nem csaló. És ha bennünket arra kérnének a terhek csökkentése feltételeként, hogy tegyünk KÖZÖSEN az adómorál javulásáéért, akkor SOKKAL több emberre számíthatnának, mint hitték, mint hittem.

M. ü.: Az írásod mégiscsak blogposzt elsősorban, vagyis a közege meghatározó. Közösségi vonalon mi volt a legtöbb, amire számítottál? Mi az ideális eredmény?

J. A.: Nem volt kalkulációm, mit fogok elérni. Arra számítottam, hogy úgy megy minden tovább, ahogy addig. Forgalmasabb napokon pár száz látogató. Facebookon fent sem voltam. Nem is akartam. Gondolhatod, hogy meglepődtem, amikor bezuhant néhány tízezer lájk, és tele lett velem a sajtó. Ez milliárdszor több, mint amire számítottam.

M. ü.: Hogy tetszett Berényi Konrád értékelése, illetve a modoros bejegyzés?

J. A.: Konrád szerintem többet foglalkozhatott volna a dolog marketing-, média- és kommunikációs vonatkozásaival, de amúgy semmi bajom vele. Modorosékat azóta olvasom és imádom, amióta vannak. Megtiszteltetés, hogy szájukra vettek.

M. ü.: Hogyan változott a közösségi médiához való viszonyod az elmúlt tíz nap alapján?

J. A.: Kellemes csalódás volt, hogy a Facebookon összesen egy embert kellett kitiltanom, már 1873 tagból. Teljesen más, mint a blogkommentek világa, ami nagyon elvadult. A közösségi médiát, azt hiszem, elég jól értem, és a viszonyom nem sokat változott hozzá. Újdonság az, hogy most már van egy jakabandor-közösség is a fácsén, amely az én dolgom.

M. ü.: Egyébként netfüggő vagy?