Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2011.08.24.
08:01

Írta: pázsitzebra

Enni adni a legjobb a világon

Wichmann Anna – Hedonism

Fotó: Nagy Hajni

Egyik kezében webkettő, másikban bonbonforma. A harmadikkal cikket ír, szerkeszt, munkát ad ki, tesztel, kísérletezik, rendelésre gyárt sok száz süteményt vagy több ezer gombóc fagylaltot. A stahl.hu főszerkesztője, engem egy értekezlet után fogadott. Házi készítésű, nyírfacukros citromfűszörppel, házi sütésű vizes kiflivel és házi passzírozású padlizsánkrémmel. Soha nem ettem még ennyit interjúkészítés közben.

Meztelen üzenet: Amikor nekiállsz kitalálni egy új sütit, az hogy kezdődik? Ízre vágysz, állagra, netán kóstolsz valamit, ami hiányérzetet hagy benned?

Wichmann Anna: Az ízek kezdettől körülvesznek, ellenben a technika lehetőségei csupa újat rejtenek, nagyon izgalmas terület, arra vagyok rákattanva. Például kér az ember egy szelet Sacher tortát, ami egy meleg, sand felvert tészta és eltűnődik, miért ne ötvözhetnénk ezt az eljárást egy más típusú tésztával, például omlóssal. Majd meglátjuk, mennyit bír el. Amikor megvan az alaptészta, jöhetnek a fűszerkísérletek. Kertes házban lakom, több különböző gyümölcsünk terem. Hogy pillanatnyilag mi érik, nagyban befolyásolja, mit sütök. A mákos-ribizlis torta, ami azóta is nagy sikerrel fut az egyik kávézóban, ahová szállítok, úgy született, hogy kimentem a kertbe és roskadoztak a ribizlibokrok. Épp egy kálciumszegény étrenden tengődő ügyfelemnek sütöttem, amire kiváló megoldás a mák, így hoztam össze a tésztát.

M. ü.: Kit faggatsz, ha elakadsz?

W. A.: A hobbiból hivatás lett, cukrász vagyok, a közelmúltban, anyukaként, már igencsak web- és blog közelben vettem részt az OKJ-s képzésen, ahol rengeteget tanultam és elsajátítottam az alapokat. Ez azonban például nem fedezi a csoki tudásom ideális mércéjét, azért Franciaországba és Olaszországba utaztam el műhelyekbe tanulni. Így tudok fejlődni, modern csokoládé-technológiákat elsajátítani. Az ott megismert mestereket szoktam utólag emailben zaklatni, de sajnos arra madjhogynem képtelenség támaszkodni, nagyon lassan reagálnak. Itthon rengeteget tud segíteni nekem Talmácsi Károly, aki még a Szerencsi Csokoládégyárban kezdte abban az időben, amikor sózva érkezett hazánkba a narancshéj, mert csak így lehetett tartósítani. Őt egészen biztosan felhívhatom azzal, hogy egy rendezvényre ötven kiló fagylaltot rendeltek tőlem, árulja el, hogyan kell ezt menedzselni. Mert nem elég elkészíteni egy finom desszertet, szállítani, tárolni is tudni kell, minőségváltozás nélkül.

M. ü.: Fontos volt a hivatalos képzés?

W. A.: A gyerekkori álmom teljesült vele. Mindig arra vágytam, hogy cukrász legyek. A szüleim bőrdíszművesek, édesapám szerette volna, ha ezt a vonalat folytatom. Egyértelmű volt, hogy utána nem új szakmába vágok bele, hanem gimnáziumba, majd főiskolára megyek. Most tudtam rá elkeríteni ezt a szusszanásnyi időt.

M. ü.: A webkettőn aztán tudatosan kerested, mire szakosodhatnál a gasztroszférában?

W. A.: Szó sem volt ilyesmiről, ám szinte a freeblog indulásának pillanatában belekezdtem egy anyukás énblogba. Azt azonban mára be is szántottam. Bármilyen jó ötletnek tűnt kezdetben, azt hiszem, nem gondoltam át a következményeket, hogy az ilyesmi mindig fennmarad. Máig aggódom a számos kismamás blogban szereplő gyerekekért. Ez itt Pistike meztelenül, ez meg hogy Pistike milyen szépet pisilt… És amikor harmadikban rákeresnek majd az osztálytársai? Meg kell tudnunk védeni magunkat és a gyerekeinket. Én sem örültem volna, ha anyukám annak idején naplózik rólam a neten. Inkább megóvom magunknak és a közvetlen barátainknak. De hogy válaszoljak, az anyukablogom után nem sokkal elhelyezkedtem a freeblognál.

M. ü.: Hű, a gyesről egyenest?

W. A.: Nem egészen… (Nevet.) Zenei újságíróként kezdtem, tudósítottam a Szigetről, cikkeztem zenei portálokra, lapokba. Közben kiismertem a HTML-t, kommunikációt tanultam, gyakorlatom van az írásban, össze tudok fogni egy ekkora platformot.

M. ü.: Hogyan indult a netes gasztrofejezet az életedben?

W. A.: Volt egy másik énblogom, oda néha-néha feltettem pár receptet. Később rátaláltam Nemisbékára, és nagyon megtetszett, hogy az ételleírásoknak saját felületet különít el.

M. ü.: Rögtön édességblog lett a Hedonism?

W. A.: Én most sem akként tekintek rá. Mindenről írok, ami bevált. De elismerem, régen valóban több főtt ételről posztoltam. Mindenesetre épp a napokban készülök egy remek kis salátarecept-bejegyzéssel, ősszel pedig elkezdek szakácsképzésre járni.

M. ü.: Én is megcsodáltam a vöröslencse pástétomot, de a blognak mégiscsak a süti a mottója!

W. A.: Csak mert mozgolódni kezdtünk a WAMPon. Azt, hogy „A süti szeret téged”, kifejezetten oda találtuk ki. Ezzel együtt még mindig nem érzem magam édességspecialistának, persze mindenki annak olvassa a Hedonism bejegyzéseit, aminek akarja. Nem tervezem szűrni. Húsételek, vega receptek, tészták, saláták, torták, fagyik, sütik, csokik – ez mind hozzátartozik. Nem befolyásolom a receptek sorrendjét, nem figyelek arra, hogy most sok volt a fagyi vagy a keksz, kellene már végre egy húsos bejegyzés.

M. ü.: Mint írod, a konyha, a net és a hamarosan hétéves kisfiad háromszögében bonyolítod az életed. Hogy néz ki egy napod?

W. A.: Ha elvittem Marcit az oviba, illetve ősztől majd az iskolába, többnyire az otthoni műhelyemben, az ipari konyhámban indul a reggel. Előkészítem az ételeket, a sütiket. Közben időről-időre átmegyek az irodámba, frissítem az oldalakat, aztán attól függően, milyen munka van, beosztom az időm. Aktualitása szerint a webes vagy a kísérletezős tevékenység kerül előtérbe.

M. ü.: Melyik volt előbb, megrendelésre sütni, vagy az, hogy van blogod és kapod a felkéréseket?

W. A.: Kérdés nélkül az utóbbi. A blogon rendszeresen érdeklődtek az olvasók, hogyan lehetne megkóstolni ezt vagy azt az ételt. Hát önmagában sehogy. Ámde egyszer csak felkeresett egy gyógyszergyártó cég reklámügynöksége. Ez volt az én első megrendelésem. Shortbreadet kértek egészséges, nem könnyített lisztből és alternatív cukorból. Az erről büszkén írt poszt nyomán pedig tényleg özönleni kezdtek a megbízások. Ezer darab keksz irdatlan munka, de egyszer bármit meg lehet csinálni. Ám amikor a harmadik ilyen kaliberű felkérést kaptam, úgy voltam vele, vagy rendesen csinálom, vagy sehogy. Végigjártam a hivatalokat, beszereztem az engedélyeket. Létrehoztam a műhelyt, párhuzamosan elkezdett pörögni a csoki is, amit pedig addig nem is akartam értékesíteni.

M. ü.: Ott is kísérletezés folyik?

W. A.: Állandóan. Szeptemberben kerül piacra két új táblás csokoládém.

M. ü.: Az a bizonyos shortbread már létezett receptként az oldaladon, amikor rád találtak, vagy a kedvükért került fel?

W. A.: Nagyon is létezett, olyannyira, hogy akkoriban kifejezetten kekszreceptes blogként kategorizált a többség. Amit ők választottak, átdolgoztam rizslisztre, zablisztre, kukoricalisztre, nyírfacukorra, fruktózra és kókuszzsírra.

M. ü.: A blogod indításakor mit vettél célba, meddig akartál eljutni?

W. A.: A topcélom konkrétan az volt, hogy a családi éttermünkben Zalaszántón én találhassam ki a tányérdesszerteket. Gyakorlatilag az első naptól megtehettem volna, de tárgyi tudás híján nem volt hozzá önbizalmam.

M. ü.: Mégis akkor kezdtél nagyüzemben sütni, amikor a blogod megteremtette a lehetőséget.

W. A.: Igen, kezdetben nagyon lekötöttek a webes munkáim, nem volt kapacitásom IRL forgolódni a konyhában. De tavaly nyáron besokalltam. Elegem lett abból, hogy minden a netről szól. A kezemmel akartam alkotni. Ekkor kezdtem csokizni, csak úgy, a családom és a barátaim nagy örömére. Gondoltam, költséges hobbit találtam, de addig sem a gép előtt ülök. Hozzátartozik ehhez, hogy a blogban is elértem egy határhoz. Körülbelül két éve még hetente, háromnaponta jegyeztem receptet, nagy volt a forgalmam, remekül éreztem magam. Aztán rossz lett a szám íze a kommentektől. Nem érzem fairnek, amikor egy-egy bevált receptre valaki beírja, hogy „Hmmmmm, jól hangzik, de én még megcsavarnám ezzel és megbolondítanám azzal…” Számomra ez egy gyomorütéssel ért fel. Ez nem az a helyzet, mint amikor ötletbörzét tartunk a csokis-mogyorós kekszről. Ez okoskodás, kekeckedés, mintha az ő ötlete hiánya valódi hiány volna, receptdefekt. Úgy látom vannak olyan gasztroblogok, ahol örülnek az ilyen megjegyzéseknek, én nem tudok. Plusz bosszúság a receptek, képek lopásának kezelése. Minden héten rátalálok egy olyan site-ra, ami se szó, se beszéd átemelt receptet, képet a Hedonismról.

M. ü.: Fórumtónus, bizonyos értelemben megörökölték a blogok.

W. A.: Igen. Én pedig eldöntöttem, a minimális szabadidőmet másra fogom áldozni. Ezek a részletek vették el a kedvem, emiatt ritkultak meg a bejegyzések. Még most sem tudom kezelni, a kötözködést kitörlöm. A vösörlencsepástétomomra például megkaptam, mekkora hülyeség, hogy ilyen alacsony glikémiás indexű ételt fehér kenyérrel eszem. Ezeket nem tudom félvállról venni. Hadd írjam már a saját felfogásomban, azzal eszem, amivel akarom. Ez magánblog, például az én kicsi fiam kedvenc sütijéről, a beszólási ingerét mindenki vigye máshová.

M. ü.: Magán-, magán-, ugyanakkor ismertséget hozott, bevitt egy céhbe. Ez milyen érzés?

W. A.: Remek. De igazán jó érzésem attól van, hogy senki nem fog felsülni a receptjeimmel, ha nekiáll. Engem nem darált be sem a webkettő, sem ez a fajta hírnév, nem kapott el a gépszíj. Már négy éve kaptam szerződést könyvre, de sikerült kibuliznom, hogy annuláljuk. Amikor ugyanis aláírtam, még nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora igénye lesz rám Marcinak, és végül fontosabbnak tartottam, hogy vele legyek, mint piacra dobjak, akkor még szinte ismeretlenül, egy sokezredik szakácskönyvet. Amikor pedig hirtelen nagyon ismert lettem blogkörökben, persze, hogy nem hagytam abba, annyi pozitív eredményt hozott. Szeretem, hogy ennyi embernek meg tudom mutatni a receptjeimet, azt, hogy mit főzök, hogy milyen nálam a konyhaasztalnál ülni. Kinyitottam az ablakot, mindenkit megvendégelek. Feldobtam a virtuális kockás terítőt. Enni adni a legjobb a világon. És rengeteg a szeretetteljes visszajelzés. Ha valaki nekem küld egy emailt, hogy már rengetegszer elkészítette egy sütimet, olyannyira, hogy bekerült a családi receptkönybe, velem egy hétig madarat lehet fogatni. Örömként éppenséggel említhetném az első megrendelésemet ismét. Teljesen elmélyültem a szaggatásban, hatalmas zen flash volt. Ezt éreztem: egy egészségtudatos rendezvényre gyártok ezer darab cukormentes és egészséges lisztből készült sütit, ráadásul szívalakút – csodás tapasztalat. Feltöltött és afelé lökött, hogy egyre inkább ezzel foglalkozzam. Ahogy a posztban is írtam: minden darab mosolyogva készült.

 

Szólj hozzá!

Címkék: blogoszféra blogterju wichmann anna

A bejegyzés trackback címe:

https://meztelenuzenet.blog.hu/api/trackback/id/tr723089021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása