Vágyam, hogy írjak Gary Vaynerchuckról, régebbi ennél a blognál. Mert Gary Vee hihetetlen figura. A szórakoztató profizmus nagykövete, a monetizált szenvedély szószólója. A Thank You gazdaság szülőatyja és nagyon gondos apukája, aki gyesre is ment a kicsivel, mert mindenhová magával akarja vinni. Simán és közhelyes olvadozással zabálnivaló, miközben majdnem egymillió twitterező csügg szavain. Meggyőződése, és erre keményen érvel is, hogy a közösségi média felemelkedésével ma bárki előtt nyitva áll, hogy a szíve csücske témakörben gazdagodjon meg.
Content is king. Context is king. A dilemma egyidős a webkettővel, és olyanok is vannak jócskán, akik szerint a két állítás békésen megfér egymás mellett. Vaynerchuck szerint azonan ez az ellentét háború, amely most, a Google Plus megjelenésével és a Facebook szeptemberi újításaival eldőlni látszik a kontextus felé. Mivel előbbiben mostantól megoszthatunk egész köröket a hírfolyamunkban, utóbbiban az általános lájk helyett megjelennek a tematikus klikkek – ezt szeretném, ezt elolvastam, ezt megnéztem. Ha a barátaink leteszik a voksukat egy termék, egy kultúrcikk mellett, és ezt megosztják velünk, a kontextusnak köszönhetően lesz érintett lesz a pénztárcánk, nem azért, mert újabb notebookról vagy filmről kapunk hírt, arra már immunis mindenki. A vicces majomgifek és félmeztelen farmeres fiúk ideje lejárt, mert ez mind tartalom. Az a meghatározó, milyen kontextust teremt magának bármelyik kisvállalkozás, de akár egy ügyvédi iroda is.
Vaynerchuck sűrűn megtalálható a YouTube-on, éppen videóival lett ismert. Született előadó, bármennyit beszél. Nem akarok visszaélni hiperlink és beágyazás áldott funkcióival, az alábbi 57 másodpercet akár némában is ajánlom, csak az arcokat figyeljétek, @0:17, @0:41, @0:52.
Ellenben határozott lubickolásra javasolt a 2010. őszén tartott előadása. Nem találtam elég szép tizennyolcas karikát, úgyhogy szólok: az explicit tartalom sűrűn előfordul a szövegben.
A médiasztár
"Naponta százezer ember nézi meg a Bortévé adását, én ilyenkor átlagosan harmincnyolc percen át ülök egy asztalnál és végigkóstolok három bort. Ennél unalmasabb alapötletet el sem tudok képzelni. Persze jó a tartalom, kibaszott sokat tudok a borokról és nyilvánvalóan döbbenetesen jóképű vagyok."
"Meggyőződésem, hogy az üzleti élet elemberesedésének vagyunk szemtanúi. Azért nézik meg olyan sokan a műsoraimat és veszik meg a könyveimet, azért vagyok a top háromszázban a Twitteren, miközben messze a legkevésbé híres mind közül, mert sokkal többet szántam a személyes figyelemre, mint akárki más."
Közösségi fogások
"Mindannyian túl sokat foglalkozunk a tartalomnaptárral. Masszívan learagadtunk annál, hogy rengeteget beszéljünk. Pedig most hihetetlenül ügyesek vagyun valamiben, amiben korábban soha: meghallgatjuk egymást."
"Mert soha nem azt mondtam, látogasson el a weboldalra és vegye meg, hanem válaszokat adtam. Itt a válasz. Itt van, amit keres. És a valóságos kapcsolatoknak építettem kontextust."
Kurva nehéz kezd lenni a marketing, bullshit-radar
"A nagyszüleinknek mindenük megvolt ahhoz, hogy nálunk sikeresebben kommunikáljanak a közösségi médiában. Most térünk vissza a kisvárosi szabályokhoz. És kurva nehéz kezd lenni a marketing. Már nincs meg az a szuperegyszerűség, hogy feldobjuk a terméket, az meg repül magától. Obszcén egy mennyiségű infót vágnak hozzánk nap mint nap. Rengeteg konferencián ülök, mindenki a nagy titkot próbálja megfejteni. A helyzet az, hogy a vásárlók bullshit-radarja sokkal jobb, mint amennyire bárki gondolná ebben a teremben. És most, hogy őket is meghallgathatjuk, ez teljesen világos."
Word of mouth
"Képzeld el, hogy ülsz egy kávézóban, és ahogy New Yorkban mondják, baszott közel hozzád a szomszéd asztalnál valaki a márkádról beszél. Közbeszólsz? Megköszönöd? Főként ha valami jót mond az illető. Mert a neten most ez történik százezerszer, de lehet, hogy milliószor naponta."
"Meg vagyok döbbenve, hogy 2011-ben egyes márkák még mindig képesek olyan pozícióba helyezni magukat, amelyből kimarad, hogy azt mondják, köszönöm. Köszönöm, hogy nyilvánosan szépeket mondasz rólam az egész közösségi gráfodnak."
"Tébolyult egy jelenség, most kell kihasználnunk. Képzeljük el a következőt. Hat évvel ezelőtt ülök a haverommal, nézzük a meccset, és megjegyzem, hogy a citromos Bud Light szar, soha többet nem rendelek ilyet. Két perccel később csengetnek. Kinyitom. Szia, John vagyok a Bud Lighttól, nagyon sajnálom, hogy nem ízlett a citromos, kérlek, kóstold meg helyette ezt. Két dolog történik: orrbavágom és elköltözöm. Nem értettük volna, minek nekünk egy valós kapcsolat a márkával. Ijesztő lett volna, és sokaknak ma is az. De ha nem figyelünk oda arra, hogy most már úgy vagyunk szocializálva, hogy a logó is eleven kapcsolat, valami nagyon fontos mellett megyünk el, ami most nő nagyra, és hatalmas az ereje. Most az a lényeg, megvan-e a márkában a képesség arra, hogy emberi legyen."
"Csak sales-kérdés, vagy tényleg szívügyünk? Egy olyan világban, amelyben a word of mouth a legmarkánsabb hatás."
"Tíz éve csak az volt érdekes, hogy az Upper East Side legnagyobb pletykafészke jót vagy rosszat mesél a márkáról. Ma a legvisszahúzódóbb kretén Iowában, aki az anyja házában lakik a szuterénben, több emberrel osztja meg a tapasztalatait. Most már ez hat az üzletre."
Valódi kapcsolatok
"Az internet tizenöt éves. Még csak tizenöt éve, hogy az AOL teleszpemmelte a fizikai postafiókunkat egy cédével. Az internet még nem feküdt le senkivel, és máris uralja a világot. Szerintem fiatalsága okán masszívan alulértékeljük, mennyire vagyunk korai fázisban, és milyen hatalmas a hatása. Amíg az üzlet nem válik emberivé, és a vásárlókkal kialakított kapcsolatok nem teremtenek valódi kontextust, nagyon nehéz lesz haladni. [Ennyi volt.] Mindenkit szeretek, sziasztok. JA! És majd ha jön az ebéd: a pinot noir valami kibaszott jó."
Vaynerchuk pályája azzal indult, hogy az édesapja kis borüzletéből hatalmas borszájtot varázsolt Wine Library néven, webkettes karrierje pedig az ehhez kapcsolódó videobloggal 2006-ban. Azt mondja, Barbara Walters a példaképe. 2008-ban az Independent "a borvilág új szupersztárjának" nevezte. Bár kezdettől specializált, pillanatok alatt általános közösségi szaktekintély lett belőle. Egyszer így fakadt ki a marketingesekre: "ROI! Mást sem hallok, mint hogy hogy kell ROI-t mérni a közösségi médiában! Miért, anyádnak mennyi a ROI-ja?"
A Wine Library Tv idén márciusban az ezredik epizóddal lezárult, átvette helyét a Daily Grape, ám néhány hete ezt is véget ért. Vaynerchuck saját indoklásában egyszerűen azért, mert új céljai vannak. Már megint.
