2011.10.13.
08:10

Írta: pázsitzebra

Igyekszem az egyéniséget hangsúlyozni – Panyi Zsuzsi és az üvegékszerek

Fotó: Kecskés Márton

Panyi Zsuzsi – dizájner, hipermami, közösségi mindenes, személyes márka

Törékeny, bájos, csupa mosoly. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni Panyi Zsuzsiról, mert egyébként színtiszta power woman, anélkül, hogy ezért szemernyit erőlködne. Mellesleg a kortárs magyar irodalom dizájner-őrangyala. Hogyan is másként, ha egyszer gyűrűszériát nevezett el Karafiáth Orsolyáról?

Bár késtem picit, gyorsan megismertelek, mert levilágít rólad az ékszer. Te reggelente először felveszel egy láncot meg néhány gyűrűt, azután kiválasztod hozzá a ruhát?

Nem, nem, hagyományosan öltözködöm föl. Először azt döntöm el, hogy miben leszek, csak utána következik az ékszer.

Minden darabodat hordod?

Az Ikon, amit most látsz a nyakamban, nagyon friss, az őszi kollekciónkból való, pillanatnyilag a legkisebb gyermekem. Még biztos dédelgetem egy ideig.

Mi a ritmusa annak, ahogy a kreációkat megálmodod?

A nagy kollekciókból évente hármat jelentetek meg, a kicsikből hetet, legfeljebb tízet. Szoktam érezni, mikor érkezik el az ideje annak, hogy valami újba vágjak. Apropót, azaz inspirációt mindig hoz az élet. Ez gyakran egy építészeti motívum, az eredeti szakmám szerint ugyanis építész vagyok. Máskor meglátok egy ruhát és elindítanak bennem egy folyamatot a színei, a mintája. Könnyen lehet táj is az inspiráció.

Ha jól tudom, az életedben hobbinak indult az üvegművészet.

És az sem volt tudatos döntés, hogy hivatásszerűen kezdjem űzni. De már az egyetemen érdekeltek az üvegszerkezetek, az édesapám üvegipari gépész volt, tehát mondhatni az, hogy üveggel foglalkozzam, mindig jelen volt az életemben. Először készítettem néhány gyöngyékszert, csak úgy, a magam örömére. Néhány barátnőmnek nagyon tetszettek, azokat a darabokat nekik ajándékoztam. Majd részt vettem egy üvegékszer-készítő workshopon. Az új ékszereket kísérletképpen kivittem az aktuális WAMP-ra. Ott olyan siker lett az ékszer, hogy láttam, ezt el kell kezdeni nagyban. És még mindig nem volt stratégiám. Akkor éreztem meg igazán, milyen közel áll hozzám ez az anyag. A háromórás kurzus nem három óráról szólt.

A zászlókat mintázó gyűrűk a labdarúgó világbajnokságra készültek?

Kezdetben igen, akkor még csak a kvalifikált csapatok országa szerepelt a gyűjteményben, később kiegészítettem olyanokkal, akik nem jutottak ki a vébére.

Természetesen nem lehet elmenni a Karafiáth gyűrűk mellett.

Ikonikus, meghatározó méretű darabok, az a fajta, amely mellé nem lehet más ékszert venni. Azért neveztem el Orsiról azt a kollekciót, mert ilyen ikonikus, meghatározó irodalmárnak, de méginkább nőnek látom őt. Egy tervezőnek hatalmas kihívás, ha valaki ennyire érdekes.

A ruháihoz illesztetted a gyűrűket?

A lényéhez. De mondhatjuk úgy is, ez a kulcsmotivációm a tervezésben. Lehetne a divatra fókuszálni, én inkább úgy gondolkozom, ha valaki vesz tőlem egy gyűrűt, az a darab legyen képes egy szürke őszi reggelen visszaadni a jókedvét, legyen boldog attól, hogy felveszi, legyen kiegyensúlyozott. Érezze jó nőnek magát. Igyekszem mindenkiben az egyéniséget hangsúlyozni. Mert a nők ma fals, kitalált képeket kergetnek, és ettől boldogtalanok. Hogy valaki akarok lenni, nem egyenlő azzal az érzéssel, hogy valakire hasonlítani akarok. A szépségipar és többségében a divat illúzióit nem lehet megugrani. A francia nőkről kellene példát vennünk. Nagyon jól érzik magukat a bőrükben, nagyon rendben vannak magukkal, ez pedig visszahat arra, ahogy a világban közlekednek.

Nagyon szereted a tárgyakat?

A tárgyak fontosak. Hát még ha a testünkre simulnak. Általában észreveszem a rút kiskacsának számító tárgyakban a hattyút. Azt a két széket, amely ma a műhelyem éke, a Vaterán lőttem, és amikor elmentem érte a barátnőmmel, ő csak annyit kérdezett, ugye, nem komoly, hogy ezeket be szeretném tenni a kocsijába.

Igazi vateravadásznak tippellek…

Szeretek szétnézni ott. Ezt a szekrénykét mi pofoztuk helyre. Jól áll neki a pink. A férjem szerint katonai elsősegély dobozka lehetett.

Na jó, könnyű neked így látni a világot.

Általánosságban az egyszerűséget keresem egy tárgyban. Szeretem, ha a formája letisztult, funkcionalitását tekintve pedig könnyen kombinálható.

Online lapod, a Pont magazin egyedülálló a közösségi kommunikációban. Hogy találtad ki?

Az a magazin a potya péntekkel indult, ami máig tartó hagyomány az oldalon. Kiteszünk egy képet pénteken, és a következő péntekig  a blogon kommentelők között kisorsoljuk. A Design Héten pedig mondhatni konstans potya pénteket tartottunk: mindennap sorsoltunk egy panyizsuzsi ékszert és egy magyar dizájntárgyat, párnától tányéron át boralátétig. Van ugyanis egy csomó viszonylag ismeretlen alkotó, őket szeretném összefogni a panyizsuzsi blogomon. Missziómnak tekintem, hogy más dizájnereket is promotáljak, mert ennek az olvasóim is nagyon örülnek. Több mint száz potya pénteken vagyunk túl. Az két év a rendületlenül kitartó rajongókból. Nemrég egy kézműves fonalra több mint háromszázhúsz komment érkezett, több óra volt csak végigolvasni őket. Az online magazin ugyanezt a filozófiát képviseli, a panyizsuzsi-vonal mellett összefogni a magyar formatervezőkkel. Tavaly karácsonykor debütált, most a műhelyfelújítás miatt kicsit csúszott az őszi szám, de ugyanaz a lényege, mint a pénteki akcióknak. Híreink, újdonságaink mellett sok más kortárs magyar tervezőről írunk, vagy ők maguk szólalnak meg.

A márkád marketingje is színközösségi.

Tudatos vásárló, tudatos fogyasztó, és ilyen szempontból tudatos alkotó vagyok. Világéletemben érdekelt a környezetvédelem, ecettel súrolok, magam főzöm a szappant a családnak, egyszeri nekiállásból egy egész évi adagot. Nagyon lényeges döntés, hogy üzletem nincs, csak webshopom. Hogy otthon van a műhelyem. Egyrészt fontos a természetes környezet, másrészt időt, benzint, stresszt és a stressz költségét mind meg tudom spórolni. Azt a pénzt azután visszaforgatom az alkotásba, a panyizsuzsi oldal tagjaira költöm, mert kihagyom azt az árrést, amelyet a fogyasztó szokott megfizetni. Azáltal, hogy nyugalomban tudok dolgozni, a teljes folyamat pozitív spirálba kerül.

Közben szorgosan blogolsz a munkádról, a padlásmesékben azt is nyomon követhette az olvasó, hogyan alakul a műhelyed.

Igen, kinőttem a kicsi szobámat. Egy ideig dilemmáztam, maradjak-e az otthonomban a munkámmal, végül úgy döntöttünk, felújítjuk a padlást. Tavasztól kezdve megosztottam a tervezgetést, a fázisokat.

2011-et írunk, és még mindig rengeteg márka vakarja a fejét, mit kellene tennie, hogy beinduljon a Facebook oldala, hogy hogyan tartsa szóval a rajongóit, ami ráadásul több mint egy éve elavult kifejezés. Te honnan tudtad, hogy a panyizsuzsin üzleti értelemben is ennyire fog működni a közösségi média?

Megint csak azt mondhatom, nem tudatos tervezés eredménye, azt hiszem, sok múlik azon, hogy nagyon korai internetfelhasználó vagyok. Az egyetem alatt egy évet New York államban töltöttem, tanultam kompjuteres látványtervezést. Még tárcsázós internettel kezdtem. Mindig is szerettem a haladó, modern megoldásokat, örömmel próbálok ki mindent, ami korszerűbben beszél a mindenkori tevékenységemről, a munkámról. De például az iwiw nekem kimaradt, számomra a közösségi média legfontosabb eleme a a személyes kapcsolat, mert ezt az emberek szomjazzák. Ahol arra a kérdésre kapnak választ, amit ők tesznek fel, ahol igazi beszélgetés folyik. Képek, kommentek, válaszok formájában, lazán, úgy, hogy semmi erőltetett nincs benne. Az ember önmagát adja, a vásárlók pedig erre nagyon nyitottak. Itt nem a termék szigorú helycseréje a fontos, hanem mindig a történet mögötte. Hogy őstermelőtől vehetünk kecskesajtot és dizájnertől formatervezett tárgyat, hatalmas fricska a kínai gyerekmunkának. Mi az embert látjuk a vásárlóban, és ez a tömegtermelésben lehetetlen. Mi tényleg közösség vagyunk, tudunk egymásról, van mit mondanunk, természetes az áramlás. A „Szín. Tiszta. Üveg” szlogenemet egyértelműen a vásárlóimnak köszönhetem. Őket kértem meg, szavazzák meg, melyik három szó a legjellemzőbb az ékszereimre. Amikor ez jött ki, láttam, jobbat én sem találhattam volna.

Tervezed és gyártod az ékszereket, neveled három kiskorú gyermeked, ellátod a panyizsuzsi Facebook oldalt, blogolsz, online magazint szerkesztesz, a gyerekekkel kapcsolatos feladatokat leszámítva mindezt csapatban. Kik a te segítőid?

Egyszer kellett rájönnöm, mi alapján válogassak, azóta működik, mint az álom. Soha nem adtam még fel álláshirdetést, inkább nyitott szemmel és füllel kerestem és keresem, kivel tudnék együtt működni. Elengedhetetlen, hogy nő legyen, és hatalmas előny, ha még anyuka is. Ma kicsi gyerekek mellett nagyon nehéz elhelyezkedni, ami persze igazságtalanság, ezért figyelek oda az említett szempontokra. Most már tízen vagyunk. Rugalmas munkaidőben dolgozunk, előfordul, hogy este 11-kor beszéljük meg a teendőket, mert olyankor érünk rá mindannyian. Őket barátnőimnek is mondhatom, de szigorúan különválasztjuk a munkát és a barátságot. Ha például munkaügyben jönnek át, nem kávézunk, mert az a barátságé. Ha viszont barátnőként látogatnak meg, természetesen kávézunk. Nélkülük a szeptember 24-i megnyitót nem tudtam volna végigcsinálni. Ők olyasmire is figyeltek és figyelmeztettek, amit csak egy nő vesz észre. Nagyon hálás vagyok nekik. Ez is nagyon nagy eredmény az életemben, jólesik rágondolni is. Meg persze amikor visszatérnek a történetek, és ír valaki, hogy az esküvőjén panyizsuzsi gyűrűt viselt a húga. A valódi siker mindig messze túlmutat azon, ami pénzben mérhető.

Szólj hozzá!

Címkék: blogger blogoszféra karafiáth orsolya panyi zsuzsi közösségi vásárlás blogterju

A bejegyzés trackback címe:

http://meztelenuzenet.blog.hu/api/trackback/id/tr223285265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.