Kedves Mózes,
jártam nemrég az oldaladon. Honol a csend. Azt hiszem, ezt értem. A webkettő párbeszéd, de nem egy prófétával. A megosztás más, az ránk van bízva. Az be is csípődött rendesen, nézd, hány ezer éve már, share share hátán. Itt egy freskó, ott egy regény, amott egy riff-gyűjtemény Rossinitől. Szent Jeromos a sugárzó arcodat úgy fordította, hogy szarv nőtt a fejedre, Michelangelo gyorsan meglátta ezt egy márványtömbben, képzeld, igazi márvány. Vagy te első az egyenlők között, téged minden oldal szívesen hallgat. Arra, amit neked köszönhetünk, egy egész civilizációt húzott fel a Homo Sapiens. Nincs az a hardcore német metálkendőkből élő bazár, amelyben ne az lenne az alapvetés, amit a hegyről hoztál le. Ha pedig megy odafent a sziszegés, mit művelünk a hatodik parancsolat kapcsán, hát tudod, a rossz gyerek is lehet jó ember, talán a paráznaság is merő félrefordítás, mert ha mondjuk eredetileg azt értetted alatta, hogy "Óvakodj azoktól a lányoktól, akik hosszú hajukat a napon szárítják és elvből nem sminkelnek", szerintem megoldjuk. Mi már ezt is megoldjuk. 
Jó dolog, hogy a dzsungel a dzsungelben van, a társadalom meg a maga helyén, jó az elvárható minimum, jók a grice-i maximákra épülő beszélgetések, én még az előfeszítést is szeretem – az erőfeszítést pláne –, mert megtanultam bánni vele. Szóval ez mind onnan indul, amit te mondtál ki először. Fasza, köszönet.
ÁMDE.
Volna itt valami. Kedves Mózes, drága Mózes. Kiegészítést követelek. ASAP. Ne mondd, hogy késő. Ha vizuális a problematika, tageld be, kommentelj, fittyents hologramos iframe-et, bánom is én, de a tizenegyedik legyen: NE HAZUDJ, és a tizenkettedik: NE LÉGY UDVARIAS.
Mutatom, mire gondolok.
Előbbiben szerepeljen az összes mityimutyi, szőnyeg alá sepregetés, lebegtetés, settenkedés. Minden aktív, tettleges hazugság. A minimálbér-mutatványtól a zsebbe fizun át a fal melókig. A számlás ott-ülésekig. A satusunyi hallgatásig, nemválaszolásig, néma orrfelhúzásig, ha nem tetszik az email. A "Gazdasági okokból el kell hogy küldjünk"-ig. A "De nem is azért jöttem fel az oldalra, hogy megkukkoljam az exemet"-ig. Az "Elnézésedet kérem, de nem tudok részt venni kerti mulatságodon, teljesen ki vagyok készülve a Jenő miatt, persze ezt a levelet korántsem azért írom, hogy őt ne hívd meg, mert az csak és kizárólag a te döntésed lehet"-ig. Elég, Mózes, elég! Az udvariaskodó faszkalapok minden cédéje csavarodjon Rick Astley Hold me in your arms című albumává, amíg ők mokaszinban és Ray Banben dőlnek hátra a vitorláson. De minimum a Bros diszkográfiává. Mostantól aki a tizenkettedik parancsolatot megszegi, annak nőjön Wartburg motor az okostelójába. Álmodjon maratoni értekezletekkel. Csöppenjen bele egy közösségi szemináriumba, ahol azt kell meghallgatnia, hogy itt
a négy – sic – pasi közül az egyik VALÓBAN, ouch, a Coca Cola marketingigazgatója. Ha ez sem elég, keményíts be: ahányszor száját szóra nyitja, gördüljön ki abból egy ízes magyar sajtóközlemény. Példa:
– Jó napot kívánok, egy doboz gyufát kérek – mondaná az illető.
– December elejétől, a magyar tisztítástechnológia piacvezető vállalata, egy, Forradalmi Újításnak számító Újítással hódít, az üzemidő Maximális Kihasználtságáért, Ön is érezte már úgy, hogy? – hallaná a környezete.
Kedves Mózes, láthatod, nem kérek sokat. Bizakodó vagyok. Többek közt ilyesmire találta ki a Főnököd a közösségi médiát. A transzparenciát, a nincsmesét, a bullshit organikus kimoderálását. Ebből indulok ki, azzal zárom soraim, hogy rendben lesz ez. És te nem hagysz cserben. Kijelentő mód. Köszönöm, Mózes. Nagy vagy szokás szerint. Puszillak ezerszer.
