2011.12.01.
07:29

Írta: pázsitzebra

Erőt és mindent lebíró akaratot


Kis-Varga Judit – csakapuffin

A csakapuffin a gasztroblogok hajnalán indult, gazdája, Kis-Varga Judit, ma már ötezer emberrel beszélget a Facebookon, és nemrég a Nők Lapja olvasói is megismerkedtek néhány receptjével.

Azért a nőklapjás esemény rangnak mondható.

Igen, épp a napokban blogoltam arról, mekkora szó ez nekem. És nem is tudom, hogy találtak rám, a blogról vagy a Facebookról.

Te igen korán kezdted. Mesélj egy kicsit arról a környezetről.

Nagyon kevesen voltunk, az összes magyar gasztroblog számát ötvenre, maximum százra tippelem. 2007. tavaszán láttam a tévében egy műsort, amely a gasztrobloggerekről szólt, és mivel én épp akkor kezdtem otthon sütögetni, recepteket gyűjtögetni, megtetszett a dolog, viszonylag gyorsan eldöntöttem, hogy ilyet én is akarok. Közösségi szinten úgy nézett ki, hogy a már jelenlévő néhány nagy névnél gyűlt rengeteg kommentelő. Sokkal jobban követték is egymást a bloggerek.

Jól látom, hogy különösebben nem érdekel a szereplés?

Ez így van.

Pedig jókor voltál jó helyen. Fórumos múlt miatt használsz nicket?

Soha nem fórumoztam, az inkognitó sem tudatos döntés eredménye. A kezdet kezdetén úgy gondoltam, a blogvilágban így megy. De ha bárki rákérdezett a nevemre, elmondtam.

És miért nem riszálsz többet?

Ó, nemrég egy teljes napig riszáltam a Dining Guide Food Show-n…

Mennyire fontos, hogy benne légy a mainstream gasztronómiában?

Ha azt mondom, semennyire, az biztos hülyén néz ki. A visszajelzések nagyon lényegesek. Mindenkinek örülök, aki a blogom alapján főz, még inkább süt, és megírja, milyen finomra sikerült. De hogy ez azzal jár-e, hogy benne vagyok-e a mainstream gasztronómiában, azzal nemigen törődöm.

Igen, csak hát a blog mint olyan nem fér be az asztalfiókba. A közösségi médiában minden mozdulat a közösségért van, nem?

Mondták már, hogy ebből a szempontból fura, ahogy tevékenykedem. De nekem mindig fontos volt, hogy a blog ne telepedjen rám. Sosem mondtam azt, hogy egy sima palacsintát nem posztolok, mert az méltatlan a puffinhoz. Kényszeresen sem írtam még, és álmatlan éjszakámba sem került, ha több napon át nem frissült a blog vagy nem jött komment. Nem csüngök a statisztikán. Nagyon tudok örülni, ha valami jól sikerül, finom is, szép is, meg ha észreveszem, hogy sokan olvasnak. De nem ez határozza meg a bloglétemet.

Mi a civil foglalkozásod?

Közgazdászként végeztem, uniós ügyekkel foglalkoztam pár évig.

Ezzel egy csodás magyar gasztro-webkettes hagyományt követsz.

(Mosolyog.) Ha vannak lehetőségek, azokkal igyekszem élni, de ha nem válik soha főfogalkozásommá, akkor is nagyon szeretem és szívesen csinálom. Úgy alakult, hogy a webkettes ügyködésemben nem vagyok különösebben harcos típus.

Tartod a kapcsolatot a kollégákkal?

Éveken keresztül szerveztem bloggertalálkozókat, még tavaly is, sokukat ismerem személyesen. Nem mondanám magam remetének.

A puffin tulajdonképpen édességspecialista blog?

Egy süti hamarabb felkelti az érdeklődésem, mint egy leves, de nem szűkíteném desszertekre a spektrumot.

Amíg a közösségi média nem könnyítette meg a megosztást, hogyan publikáltad a posztjaidat?

Maguktól találtak rá az olvasók. Ha valaki kért valamit, küldtem linkeket. De kéretlenül sosem mutogattam a posztjaimat. Talán még netes naplónak tekintettem a felületet, mert akkoriban vált szenvedélyemmé a sütés, a cukrászkodás. Annak gyűjtöttem a recepteket, aki odatévedt. És mivel jóval kevesebb blog létezett, mint ma, könnyebben odatévedtek. Léteztek már a gyűjtőoldalak, azokat régebben könnyebb volt végignézni, így gondolom, onnan is jöttek olvasók.

Fűszeres Eszti és Zsófi is mesélt erről az időszakról. Akkor harminc magyar gasztroblog létezett, ma több mint kilencszáz.

Tegyük hozzá a bloggersegítséget: sokkal több volt a bloggerek közötti kommentelés, egymásra hivatkozás. Akkor még könnyű volt végigszaladni a napi termésen. A látogatóim száma beállt egy szintre, később a Facebook új lendületet adott a blogomnak. Viszonylag hamar rákattantam – még az egyetemi munkahelyemen mesélték kollégák, milyen klassz dolog –, a gasztrobloggerek körében úgy emlékszem, elsők között regisztráltam és kezdtem el mondani a magamét. Van az a sáv, amely posztnak kevés, de a magánprofilomhoz túl gasztrós. Mindent, ami ebbe esett, el tudtam mondani a puffin Facebook oldalán. Meg is szerettem. Óriási szabadságot jelent, hogy ha épp nincs poszt, de van mondanivaló, akkor is azonnal kapsz visszacsatolást. Nagyszerű érzés, hogy itt jóval több a komment, mint a blogon. Viccelgetünk, bohóckodunk, az olvasók is élvezik.

Magad elé képzeled az olvasód írás közben?

Nagyon konkrét képpel nem. A legtöbb olvasóm kifejezetten kedves hozzám, pedig számukra mégiscsak egy ismeretlen személy vagyok. Nyilván nők, fiatalok és kevésbé fiatalok a célcsoportom, akik szívesen sütnek bárki által hozzáférhető alapanyagokból. Balatonfüreden élek, így nyilván nehezebben is férek hozzá különleges alapanyagokhoz. Különösebb vezérelveim sincsenek, ha valamit elkészítek és működik, az kikerül. Korábban amibicionáltam a rovatokat, főétel, desszert, péksütemény, ilyesmi, de ez végül nem vált be, mert nem tudtam magamra erőltetni ezt sem.

Azt, hogy csak módjával tudsz különleges alapanyagokat beszerezni, hogy hidalod át?

Sehogy, az én blogomon nincs karambolapuding meg rakott édeskömény. Azzal operálok, ami van.

Meddig mész el egy alapanyagért?

Maximum Budapestig (nevet). Én ebből ritkán csinálok problémát. Ha nincs, nincs, talán kicsit nyafogok róla a Facebookon, de ennyi. Egyedül a tavalyi fügeválság volt súlyos, azt is viccesen nagyítottam fel. A Culinarisba ritkán térek be, nincs igazán szükségem rá, a tihanyi biopiac meg szintén nem ad akkora különbséget, hogy látogassam.

Nyilván egészen más arcait ismered a Balatonnak, mint a rutinos nyaralók. A táj maga megjelenik a gasztroválasztásaidban?

A férjem nem szereti a halat, ezért halas tál nagyon ritkán van a blogon. A borokkal már szívesebben kísérletezem, de azért még sok a felfedeznivaló. Ja, és a szerencsés alkatú férjem az is, aki a süti túlnyomó részét befalja. Ezzel óvom magam a blog károsnak mondható hatásaitól.

Szólj hozzá!

Címkék: web2.0 blogger blogoszféra nők lapja puffin fűszeres eszter blogterju mautner zsofi chili es vanilia

A bejegyzés trackback címe:

http://meztelenuzenet.blog.hu/api/trackback/id/tr953395749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu