Vámos Peti 2.B: Téboly az igazgatói szalonban
Ha az ember a közösségi médiában az anyagiak tompán gomolygó ködére néz, könnyen támad olyan érzése, mindenki egyfajta véletlenszerű, hatalmas szerencsét jelző megoldásra vár. Az aranyképletre, amelyet végre meg lehet lebegtetni a sales-esek meg az anyacég CMO-ja előtt. A kérdések így szólnak: számíthatunk-e megtérülést, hogyan, és baj-e, ha nem. Minden álláspontot tonnányi cikk igazol, vannak esettanulmányok, és persze van Gary Vaynerchuck örökzöldje az anyukákról.
Ugyanezt a kérdést fel lehetne tenni a diplomáinkkal, a jogosítványunkkal, a párkapcsolatainkkal és a fitneszbérletünkkel kapcsolatban: mit hoztak a konyhára? Bármelyikhez köthetőek sorsfordító történetek. Amelyek bármelyikét pénzben kifejezni maga volna a melankólikus őrület.
Mit kell mérni ahhoz, hogy megismerjük a közösségi tevékenység sikerét? Sok lájk egyenlő márkahűség – ez labilis számítás, a legjobb indulattal is soft mérés. Nem a Facebook benyomások fogják eldönteni a lényeges dolgokat. Önmagában minden interakció csak muníció, potenciál, éppen úgy, ahogy például egy névjegykártya is: közvetlenül nyomdaköltség, közvetve nagyon sokmindenhez elvezethet.
A közösségi média nem az úticél, hanem részben a kiindulópont, részben a jármű maga. Mivel ezeken a platformokon mindent a párbeszéd dönt el, a szokásos üzleti türelmetlenség itt semmivel sem eredményesebb, mint párja a viccben: "Ne dumálj már, tedd be az Eddát." Aki irritáltan elhessegeti annak gondolatát, hogy odafigyeljen a közösségi médiában róla folyó dialógusra, mondván, nem elég szakszerű, az mi a szederpácban érlelt aranydurbincsot kérdezget egyáltalán a ROI-ról?
Tegyük fel, egy népszerű magazin blogját stabilan tízezren látogatják, Facebook oldala ötezer tagot számlál. Minden posztra több tucat lájk érkezik, sok-sok komment és számos megosztás. Ez jó?, kérdezheti a lap. Ez jó, felelheti a marketinges. Akkor kiszámoljuk a megtérülést?, kérdezheti a lap. Mi volna, felelheti a marketinges, ha máshonnan közelítenénk. Mondjuk innen: heteken, hónapokon át minden alkalommal regisztráljuk, mi történik a külföldi divatsztorihoz kötődő poszt esetén, és mi a hazainál. Mi, amikor harmincas színészekről írunk, és mi, amikor élő klasszikusokról. Amikor egy új parfümről adunk külső linket, amikor egy frissen felfedezett modellről. Ha egy-egy választásra következetesen kicsattan a lelkesedés, egy másfélére pedig jön a nagy hallgatás, az hitelesen szűrt adat.
Egyben értékes iránymutató a következő lapszámokhoz.
Amelynek metrikája már elég szépen oszlathat majd abban a bizonyos tompa gomolygásban.
