2011.12.12.
07:11

Írta: pázsitzebra

Mi olyan idegesítő a közösségi médiában?

Vámos Peti 2.B: Szerintem az expertek hülyék

Még nem találkoztam olyan közösségi absztinenssel, akit ne lehetett volna megérteni. Ki ne gondolna időnként arra, milyen volna az élete social nélkül? Szeretjük, szeretjük a Facebookot, több blogposztot olvasunk el egy nap, mint ahány regényt egy fél év alatt, és egészen biztosan hússzor annyit járunk a YouTube-ra, mint a piacra, de azért megvannak a napi küzdelmeink. Álmatlan szamurájként vigyázunk, fel ne falja a teljes napunkat, és elég sokat foglalkozunk a biztonsági beállításainkkal, de ez az eredeti alapállapottól már nagyon távol esik. Elszántan pipálgatni a settingsben, különben a végén még látszanak a barátaink – ez valahol eszméletlen szomorú. Betörőbiztos profil??? Te jó világ, a Facebook nem bankszámla. Bulinak indult. Olyannak, amilyet a ma már virágdédnagyszülő hippik ficcentettek annak idején. Talán az egész kék felhajtás azért van, mert titokban őket irigyeljük. Facebook, te vagy az én kis Woodstockom.

1. A közösségi médiában az a legrémesebb, hogy röhejes állásokat teremtett.

Webalkimista. Interakcióigazgató. Közösségi adatgerilla. Közösségi médiaguru. Közösségi média Swami. Közösségi média evangélista. Webkettes feel-good-menedzser. Feelgooder – ez annyira gyönyörű, hogy magyarul is visszaadjuk: tökjólvagyunkozó...

Csinos lista és nem is teljes, a legidegesítőbb, a közösségi média expert szándékosan nem szerepel rajta. Az ugyanis mindent visz. Hagyján a kérdés, hogy a jó életbe létezne észosztója valaminek, ami még a saját ellenforradalmát sem termelte ki. Az is elmegy, hogy a közösségi média expert nem sokban különbözik a hasadba lukat dumál experttől. Az viszont már nem, hogy ezek az avatott szakértők kivétel nélkül önjelöltek. Legalább várd meg, amíg rádaggatják, te ektoplazma. Sürgős a lehúzás, mi?

2. Elmosta a megtérülés fogalmát.

Ah, a jó öreg ROI. Gyorsan megemlítem az új kedvenc példámat, hogy amikor az író ír, a megírt könyvhöz elolvasott könyvekben vajon mennyi is a ROI, meg hogy az az igazi, amikor egy francia sajt csomagolásán már a treff királyt – roi de trefles – is megtérülésnek olvassa az ember. Sokszor elhangzott már, és akit komolyan érdekel, mindig azt az alapgondolatot fogja megtalálni, hogy helytelen a közösségi ROI-t csiripekben és lájkokban mérni. Erről például bővebben itt.

3. A hívószavak.

Transzparens, hiteles, bizalom, átfogó, holisztikus – mindezzel persze csak a túlhasználat a probléma. Pontosabban a visszaélés. Ha valakit annyira idegesít, hogy emiatt csapta rá az ajtót a közösségi vonalra, azt sajnos teljesen meg lehet érteni.

4. Átrendezte az emberi kapcsolatokat.

Kitzinger Szonja szerint a lájkok máris inflálódtak. Igaz. Van az a bizonyos fáradt unalom. Ugyan a háromdimneziós kötődés, az összenézés, az érintés, az időfaló valóságos találkozások, a közös nyelv felől cseppet sincs okunk aggódni, de az emberi mélységet valamennyire tényleg problémássá tették a social platformok. Hiába van ezerszázhetven ismerősünk, egészen biztosan nem őket fogjuk felhívni, hogy bikázzon be minket az M7-esen, hajnal kettőkor a váli pihenőhely környékén.

5. Túl sok paprikás krumpli, túl sok macska.

A főzős-bejelentős posztokkal, ha a kommentben egy utcanevet adunk meg, "Hozzál belőle ide is", meg a-macska-véletlenül-lehúzta videókkal el lehet lenni néhány percig, de a Content is king című mondás ennél tényleg sokkal többről szól.

6. Hízlal.

Annyira biztos nem, mint a Meki, meg hát igazságtalan is volna azt a sok lenorbizandó kilót mind a közösségi médiára kenni – de őszintén, napi három óra a monitor előtt, és az még csak a Facebook?

7. Bagatellizálta a kézfogást.

Azt mondják, ha valaki retweet formájában osztja meg egy csiripünket, az annyit ér, mint a valóságban a kézfogás. Azért itt álljunk meg. A kézfogásban, barátaim, ahogy a hangban, a járásban, az írásképben, a főzésben, a nevetésben, az öltözködésben, a mozdulatban, a szókincsben, minden márkaválasztásban az egész ember benne van. A karaktere, a céljai, az eszközei. Az emlékei, a tervei, a döntései. A neveltetése, az ősei, a világnézete. Ne hasonlítsuk már ezt egy lusta, tompa klikkhez.

8. TMI.

A közösségi média hatására a túl bizalmas felkiáltás olyan elfogadottá vált, hogy már csalódottak vagyunk, ha a barátaink nem osztják meg velünk minden ellenőrélményüket a négyes-hatoson. A kis, félvilági szokásaink átvették az esti híradó helyét. Egész napot betöltően.

9. Farmville.

Ez viszont klasszikus: ha mindenki csak tizedannyi répát ültetne és bárányt etetne meg a valóságban, mint amit azokkal a virtuális dögökkel csinál, sokkal kevesebb ember éhezne a Földön.

Ennek értelmében elérzékenyülten ajánlom hát ezt a posztot minden drága közösségimédiaszűz barátomnak. Az áldozatos távolmaradóknak... a rendíthetetlen széllel szembe pisilőknek... a meg nem fertőzötteknek... az elsöprő kisebbségnek... a vakmerő renegátoknak... a bódult absztinenseknek...

...és még mielőtt egészen a hatásom alá kerülnék, már csak azt kell kitalálnom, hogy fogják elolvasni.

Szólj hozzá!

Címkék: web2.0 youtube blogoszféra roi közösségi média netfüggő jelenlét a közösségi médiában kitzinger szonja

A bejegyzés trackback címe:

http://meztelenuzenet.blog.hu/api/trackback/id/tr803406705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.