2012.01.12.
08:10

Írta: pázsitzebra

„A könyökömön jön ki a social média”


Szigeti Péter – Kreatív

Fotó: Egyed Péter

Mivel sajnos a leadírás iránti érzelmeim mákszemnyit sem hanyatlottak fel az újévben, indításképpen büntethető szóviccet ötvözök a számmisztika elemeivel: hét év alatt bejárni a külsős-belsős-rovatvezető-szerkesztő-főszerkesztő utat hát nem klasszikusan kreatív? Szigeti Péter első főnöki napja az idén húszéves Kreatív élén Bolondok napjára esett. Az én szememben ez eszméletlenül pozitív, de őt elfelejtettem megkérdezni róla.

Nem frusztrál, hogy inkább szervezed, semmint előállítod a szövegeket?

Elég sokáig állítottam elő jelentős intenzitással, tulajdonképpen most is számos szövegalapú helyen jelen vagyok a Facebooktól a Tumblrig. Ha szükség van rá, írok tudósítást is, interjút is a lapba.

Abból, amit gyerekkorodban elképzeltél, mit fed le a Kreatív?

Bár egyáltalán nem gondolkoztam azon, mi szeretnék lenni, az mindenképp egybeesik a várakozásaimmal, hogy szövegekkel foglalkozom, az talán kevésbé, hogy a szövegek sokszor számokról szólnak. Nagyjából ennyi. Az írás várható volt, az is, hogy nem szépirodalmi vonalon. Egy darabig szóba jött a tanítás, aztán szembesültem a valósággal, hogy abból nem lehet megélni. Az kicsit tényleg meglep, hogy a médiakészítésen belül éppen reklámokkal, gazdasági újságírással foglalkozom, de megszoktam.

Nagyon ügyeltek arra, hogy mást kapjon az olvasó online, illetve printben?

Másra való a magazin, másra a híralapú médium. Akad átfedés, illetve ugyanaz a szerkesztőség készíti mindkettőt, ez teremti meg az egységét. A hangnemi eltérést minimálisnak érzem.

Hogyan vágtatok bele a webkettőbe?

Szükségünk volt rá. A munkatársaknak volt személyes tapasztalatuk, többen vezettek blogot, mindenki használta a Facebookot. Kezdetben úgy terveztük, sok különböző blogot fogunk írni, pr-es-blogot, meg médiaiparit, aztán rájöttünk, felesleges volna szétdarabolni. Maradt a Szívlapát, amely amúgy szép lassan háttérbe is szorul. Nincs már meg az a világmegváltó típusú lelkesedés a blogok iránt, amely két három éve jellemezte a piacot.

A bloggerek vagy az olvasók részéről?

Egyikük részéről sem. A befogadók kicsit megunták olvasni, a bloggerek kicsit megunták írni, bár nyilván akad kivétel. Helyette előtérbe kerültek a közösségi platformok. Nálunk legalábbis sokkal jobban működnek. A Szívlapáttal új olvasót főleg akkor szerzünk, amikor egy bejegyzés kikerül az Index címlapra, csak azok az olvasók ritkán válnak a mieinkké, általában előtte is, utána is maradnak a trollkodásnál. Ezalatt a Facebook oldalunk szép, természetes sebességgel növekszik, és kialakult egy olyan közösség, sok-sok emberből, akit másképp nem találtunk volna meg, akinek jó eséllyel soha nem járt Kreatív a kezében, és az online kiadásunkra is akkor látogat el, amikor a Facebookon be van linkelve a cikk. Nekünk, hangsúlyozom, nekünk ez most jobban működik.

Erre gondoltál, amikor azt mondod, szükségeteg volt rá? Az új célcsoportra?

Igen, a kommunikciós szakma úgyszólván junior-, vagy pláne jelenleg egyetemista, jövendő juniorrétegével korábban nem igazán találtuk meg a hangot. Most ez megtörtént.

A pletykák szerint legalább huszan vagytok, de ez talán nem igaz.

Összesen kilenc ember állítja elő a tartalmat, egy közülük szülési szabadságon van, tehát nyolc. Erősen kötődik hozzánk néhány szabadúszó külsős, és jelentős szervezőcsapatunkban szintén vannak belsősök.

Ennek egyetlen hátrányát a Szívlapáton éreztem. Azt hiszem, az olvasó szereti, ha a blognak karakteres hangja van. Ha egy magazin cikkében az első bekezdésben tudod, ki a szerző, az hosszútávon hálás dolog.

Ez így van, a Szívlapátot sokan írjuk, a fejlécben is játszóblognak nevezzük, sosem volt cél, hogy egy bizonyos hang vigye, közös hangot meg nehéz volna kiépíteni. De nekünk a Szívlapát mellékszál. Pénzt sosem fogunk belőle keresni, értelmezhető látogatottságnövelést nem hoz, pazar, hogy néha az Index címlapján látjuk viszont a poszt címét, pazar ünnepelni, hogy tizenötezer ember elolvasott egy bejegyzést, mert különben szakmai potrtál lévén harmadennyi is ujjongó tapsvihart vált ki, nyilván számít, amikor a szerzőink azt érezhetik, hogy léptek egy dimenziót. Tehát jó, hogy van, de ha egy elemet mindenképp ejtenem kéne a portfolióból, azt hiszem, a blogunk volna az.

A Twittert fontosnak tartjátok?

Marginálisan van jelen az életünkben. Kilenc ember marha jól hangzik, de rengeteg feladatunk van, és lehet, hogy ez baromira nem modern, de a Twitternél jóval fontosabb dolgokra megy el az energiánk. Például rendezvényekre. Erősen profitorientált vállalkozás vagyunk. A csapatunk előáállít egy havi magazint, naponta 15-20 hírt a portálon, napi 10 körüli önálló bejegyzést a Facebook oldalon, évente 14 konferenciát és számtalan workshopot. De ja, van Twitter accountunk is.

Mitől kerül egy bejegyzés a blogketrecbe?

Mivel a blogposztjaink mintegy 80 százalékban kikerülnek, úgy fest, a téma általában kellő számú indexolvasót érdekel. Ha egy médiapiaci hírről mi beszélünk elsőnek, néha a cikket is áthúzza az Index. De mindig mindenhol a pina és a Tesco a legkattintékonyabb szó, fogalmazott egyszer Uj Péter, és nagyon igaza van. Ez működik, nálunk is. Pluszban minden, ami party és szórakozás, ivás, részeg emberek. Toronymagasan. Végeztünk régebben fókuszcsoportos felméréseket. Az emberek hosszú iparági jelentésekre vágynak, derült ki. Valójában azt látjuk, nem. Leszámítva Tóta W. nálunk kifejtett munkásságát, tíz legnépszerűbb cikkből nyolc nagy eséllyel ügyfélparty.

A közösségi médiában minden jóslat per definitionem vicc, de a játék kedvéért nagyon érdekel, milyennek képzeled a szegmenst öt év múlva.

Fogalmam sincs, öt évvel ezelőtt meg még alig volt Facebook.

Nem, akkor az iwiw búmolt.

Ez a típusú médiafogyasztás, amit a Facebook és az iwiw hozott be, nem fog eltűnni egyhamar. Biztos másképp néz majd ki a kezelőfelület, talán nem is Facebooknak fogják hívni, bár valószínűleg igen, de fogunk ilyen médiát fogyasztani, sőt nagyon határozottan fogjuk arra használni, hogy azon keresztül tájékozódjunk, egyébként mit is fogyasszunk. Nem az Index címlapja lesz nyitva előttem, hanem a Facebook thread, ahogy egyébként részben most is, és mint ahogy nekünk onnan jön a forgalmunk egy szemmel jól látható része, egy idő múlva talán az Indexnek is onnan fog. Hogy a barátaim mit néznek, mit olvasnak, hova mennek étterembe, a jövőben még jobban fogja befolyásolni a döntéseimet, a cégek pedig mindent elkövetnek, hogy erről hamarabb értesüljek, és egyébként is mit gondoljak a termékeikről. Aztán lesz, akinek ez sok lesz, szomorkodunk majd a privacy sérülésén, ahogy most is, csak akkor még sokkal jobban belejön majd az intimszféránkba az összes cég, és nyilván az ellenállás is erősödni fog, aztán az emberek szép lassan megtanulják finomhangolni, kezelni az eszközt és normálisan viszonyulni hozzá. De lehet, hogy egy év múlva jön valami tök új. Ha lenne fogalmam, micsoda, mennék a Silicon Valley-be meggazdagodni. Ezek nagyon közelről lényegi, minőségi változásoknak tűnnek, de valójában nem azok. A hirdetők meg a márkák ugyanazt fogják csinálni, amit mindig is az elmúlt száz évben. Megpróbálják az üzeneteiket a növekvő ellenállás közepette releváns módon eljuttatni a felhasználókhoz. Ennyi.

Milyennek látod a magyar marketinget és pr-t a webkettőn? Miyen hibákat követnek el, és mi az, amit már megértettek?

A marketingeseknél kétféle hibát látok. Egy részük még mindig nem érti, hogy Facebook fontos dolog és megkerülhetetlen szeletévé vált az életnek. A másik részük meg motoros válaszokat ad, nem néz bele a helyzetbe mélyebben, lájkokat gyűjt. És persze akadnak, akikre ez nem igaz és ügyesen csinálják a dolgukat. Ez valahol érthető, öt éve nem is létezett a Facebook, most meg a csapból is, nem mindenkinek könnyű lépést tartani a változás sebességével. Aki leélte egy paradigmában az életét, annak nehéz váltani ezekre a dolgokra, és kevesen tudják megmondani, miként lesz ebből több pénz, márpedig a marketinges agya teljesen jogosan erre kattan. A marketinges oldal sokszor rosszul kérdez, a másik oldal pedig így sincs mindig kész a megfelelő válaszokkal. Szerintem érdemes volna végre jól kérdezni. ROI feszegetése helyett olyasmit, mi hasznos számomra ebből, miért is használjam, és ha használom, melyik részét. Hogy használni kell, mert divat, az nem elég. Tulajdonképpen az is marketingkérdés, én mint a Kreatív főszerkesztője mibe fektetek energiát. Jelen pillanatban a Twitter azért érdekel kevésbé, mert végiggondoltam, és úgy látom, a lapnak nem hoz számottevő előnyöket. Tévedhetek persze, lehet, hogy minden vetélytársunk a Twitter vonatra kapaszkodva száguld majd el mellettünk, bár szerintem nem így lesz, de kit tudja. A pr-szegmensben gyakran azt nem látják át, mennyire megváltozott az a környezet, amelyben egy pr-esnek tevékenykednie kell. Különösen válságszituációkban volna érdemes ráébredni, másképp kell kommunikálni egy olyan világban, ahol sokkal több ember beszélget sokkal több emberrel. Tényleg nem politikai szempontból, inkább kommunikációs, szakmai szempontból mondom, hogy nem lehet kurva nagy hangfalakból zenét nyomni sztrájkoló emberek fejére. Nem azért, mert bunkóság vagy rossz stratégia, volt idő, amikor ezt simán meg lehetett csinálni, szegények egy idő után megunták  és hazamentek volna enni. De ma nagyon könnyen válsz nevetségessé. Ezzel a viselkedéssel nehéz lesz releváns módon bekapcsolódnod a közösségi csatornákon az eset kapcsán kialakult szituációba. A közösségi csatornák erősek, ezeket semmisnek tekinteni ugyanolyan nagy hiba, mint túlbecsülni a szerepüket.

2010. áprilisában a Nagy Kreatív Nap teljes egészében a webkettőről szólt, és nagyon sokat lehetett tanulni belőle. Kétségtelenül sarkalatosan benne vagytok a témában.

A Nagy Kreatív Nap az éves rendezvényeink közül a legrégebbi, azóta köré szerveztünk tizenöt másikat. Két évvel ezelőtt azért szólt a webkettőről, mert aktuálisnak és fontosnak gondoltuk. De ez minden évben változik, pillanatnyilag nem is tudom, mi áll majd az idei fókuszában. Konferenciaszervezőként és –látogatóként történetesen a könyökömön jön ki a social media. Uncsi huszonharmadszor ugyanaz a három szakértő, de ez személyes perspektíva. Maga a konferenciaipar elég nehéz ügy, a piac telített, részben magunk telítettük. Ettől persze még megértem, hogy mindenki ebben látja a pénzkereseti lehetőséget.

Cannes nem jön ki a könyöködön?

Cannes évente csak egyszer van.

Mi ma a reklámiparban az eredetiség kulcsa?

Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy mindig eredetit kell mutatni. Hanem inkább jól működőt. Releváns, briefen levő, a márka előtt álló problémákra megfelelő válaszokat adni képes megoldásokat.

Miért nem csinál mindenki víruskampányt?

Mert az csak egy hatásmechanizmus, amely kedvező esetben remekül van kitalálva. Az Old Spice-é jó volt, sőt tök jó. De nem a You Tube adta lehetőségek miatt. Hanem azért, mert hangot talált a fogyasztókkal. Rálelt a közönségére, és bár nem ismerem pontosan az Old Spice eladási adatait, gyanítom, hogy célba ért.

Milyen lesz a Kreatív jublieumi címlapja?

Csicsás.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: web2.0 kreatív facebook blogoszféra twitter roi közösségi média szigeti péter jelenlét a közösségi médiában blogterju

A bejegyzés trackback címe:

http://meztelenuzenet.blog.hu/api/trackback/id/tr243536937

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A könyökömön jön ki a social média 2012.01.12. 17:03:02

Ez a típusú médiafogyasztás, amit a Facebook és az iwiw hozott be, nem fog eltűnni egyhamar. Interjú.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.