2012.01.23.
07:11

Írta: pázsitzebra

Én beszélni szosöl madzsar

Laczkó Krisztina–Mártonfi Attila: A magyar nyelv helyesírása, Osiris Kiadó, 2006. Súlya 1451 gramm. Bizony. Nehéz.

A közösségi platformok finoman szólva elsétálnak a magyar nyelv ékesen cizellált sajátosságai mellett. Mintha a webkettő pörgő szellemében unalmas és poros volna ilyesmivel pepecselni. Valójában a jó helyesírás olyan, mint az eltalált tipográfia. Akkor működik, ha észre sem vesszük, a hiányától azonban kiveri a sík az olvasót. Sajnos az eredmény számít: akár tudunk róla, akár nem, a mohón kapaszkodott sznobizmus, a suta és erőltetett lazázás, a verbális fontoskodás odabasz, mint vihar. Ahogy azt csak egy ennek romjairól szóló szövegben indokolt trágársággal kifejezni.

Részben persze általános médiahozamról van szó. A valóságshowknak például legalább akkora szerepük van a nonszensz "innentől/onnantól kezdve" elterjesztésében, a "merthogy" vagy a "hiszen" szó beteges túlhasználatában, az "Amennyiben?" indítókérdés felpattintásában – könyörgök, az amennyiben még csak nem is kérdőszó –, mint azoknak a szakmáknak, amelyekben a szorgos tükörfordítás főszerepet kap. A sajtóközlemények vérfagylaló szövegvilágát lassan elkezdtük magunk mögött hagyni, hála annak a magasságos Istennek, meg a hwsw-s fiúknak, de ez még csak az út eleje. Kis szosöl tipológiánkból kiderül, marad teendő bőven.

1. Az idegenszavak következetesen helytelen ragozása

Érzésem szerint az eset ugyanabban a félreértésben, egyfajta rosszul használt tiszteletben gyökerezik, amellyel urazzák és asszonyozzák a távollévő hírességeket. Abszurd. Az X. Y. úr/asszony kifejezésnek csak megszólításban van értelme. Facebook-ot? Twitter-re? Social-ben? Csak mert külföldiül van? Ugyan. Jó lesz nekünk ott a Facebookon is. Ha már így írják.

2. Közneveket nagy kezdőbetűvel írni mondat közben

Édes barátaim. Ez nem a német nyelv. De még csak nem is az angolszász marketinges szokások agyatlan átvételét megindokló helyzet. Nem fognak többen elmenni sem a Thai Salonba, sem Ma-Uri Massage-ra, sem Egy Fantasztikus Dolog Napjára attól, hogy csípi a szemünket az írásképe. De talán a Facebook Insights-ról szóló Social Conferenciá-ra, Workshop-ra, Online Marketing Web-es Kurzus-ra sem.

3. A névelő mellőzése

Mindenkori főnökök nagy kedvence, a tévhit szerint ettől kap súlyt a szavuk. Kérném határidőt pontosan tartani. Jövőben figyeljünk oda erre jobban. Hatékonyságmérés legfontosabb. Blog szerzője Gipsz Jakab. Résztvevők megismerhetik leghatékonyabb marketingmegoldásokat. Uhhh, a komoly bácsik, amint felöltik nyakkendős ábrázatjukat. Long live szelíd modorosok.

4. A médiahatású központozás

Közeli rokona a névelős játszadozásnak. Én nem tudom, ki és miért hiszi el, hogy ez a kenetteljes manírparádé jó bármire. Ha élőszóban nyomatékszünetet tartanánk, gyorsan beszúrunk egy vesszőt? WTF!!! A felesleges központozásba belesajdul a szem. Szerintem, az ég kék, és ez, a légtéri viszonyoktól van. A lány, várta a fiút. S, akkor, majd, tudni fogjuk. De fel-felbukkan az ellenpont is, amikor a beszéd sebesebb, mint az írás, és ezt azonnal meg akarjuk mutatni: Lehet megbánod még. Ha zavar szólj nyugodtan.

5. Nyakatekert névszavasítás

A beállítási kezelések használatának a gyakorisága. A súlyfelesleg leadási határidejének meghosszabbítása. Az eddiginél sokkal magasabb színvonalú infrastruktúrára való törekvés. A közösségi megosztások statisztikájának növelésének elérése érdekében.

Aki szosöl, fülén ül?

6. Egybeírás, különírás

Bele se menjünk. Atomkáosz. Pedig a közösségi média kifejezéseit oly gyakran érintő mozgószabályt bárki felütheti. A Twitter követő, a marketing hatékonyság, az állás interjú és ezek összes társa egy-egy jólirányzott, fapapucsos pofon. Még akkor is, ha a gyakorta idegen előtag indokol valamelyes tanácstalanságot.

7. És a maradék

"A The"-kombó, idézőjelek a semmiért, aposztrófból fabrikált idézőjelek, kötőjel és gondolatjel keveredése, a gondolatjel melletti spácium és központozás zavara, egész mondat zárójelben, de a zárójelen kívül a pont, és akkor még nem szóltunk a kapkodásban elszámolt múlt időkről és tárgyesetekről, a mondatkezdő két nagybetűről, az áll-ál-áld keveredésről, a küld-küldd konfúzióról...

Persze soha senki sem ígérte, hogy könnyű lesz magyarul írni. Turbolyavelouté, borjúszűzsült, közösségimédia-menedzser. Az és, a vagy és a mint szó elé hol kell vessző, hol se. Például a közösségi média mint fogalom/eszköz/fókuszpont stb. tagmondatban tilos kitenni. Létezik csak hogy és csakhogy. Az úgy is kifejezést szerintem mindannyian egy szónak halljuk. Hosszú távú, hosszútávú. Sokminden, mindennap, de minden este... Igen, titán legyen a talpán. A rendszer félelmetes, elszigetelt, bonyulult, rokontalan és szövevényes. Úgyhogy most kifejezetten uncsi konklúzióval zárom a posztot: valahogyan nézés lesz belőle. Ha tiszteljük az olvasóinkat, utánanézünk a megoldásnak, ha nem, nézünk utána, és ezzel jól lenézzük magunkat. A semmiért.

1 komment

Címkék: web2.0 újmédia blogoszféra bullshit közösségi média jelenlét a közösségi médiában

A bejegyzés trackback címe:

http://meztelenuzenet.blog.hu/api/trackback/id/tr613528405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Amerikai magyar 2015.01.24. 20:04:35

Szuper a cikk.

Csaladommal kulfoldon elek, felevente vagy evente latogatunk haza, par hetre. Ilyenkor mindig megkapom azt a "HISZEN" szo adagomat a tevebol, radiobol, amivel aztan boven elvagyok az ev(tized) tovabbi reszere. Betiltottak a MERT szot valakik? Kik? A lelkeszek?? nem ertem.

Egybeirni, kulonirni pedig az egesz orszag elfelejtett. Katasztrofalis. De ha egyedul a helyesiras lenne romokban, az meg istenes lenne...