Vámos Peti 2. B: Barna Béla bácsi gondolkodik, mert az ülőmunkától nemcsak hízik, butul is
Tűnődöm, hogy néz ki egy igazán mágneses cím az ülőmunka veszélyeit tárgyaló cikkhez. Szerintem az Irodában dolgozol? Akkor dagadt vagy, beteg és még döglött is feltűnéskeltésben ütősnek mondható, gyorsan le is ugrom a szőnyegre az Egy Perc Hasizom mozgalom jegyében. Ez a téma a neten egyébként az irónia fellegvára: valaki ültében, billentyűk közt kifejti, hogy ültünkben, billentyűk közt megfektetjük az egészségünket, mindezt ültben, billentyűk közt olvasni tompán szörnyűséges, többnyire továbbítja is gyorsan, aki találkozik a gondolattal – ültében, billentyűk közt.
Nem fogok úgy tenni, mint aki meg akarja kerülni a Mashable infógrafikáját – off: aki kicsit is rá van csúszva a social témákra, legalább hetente tőlük informálódik, ebben a szegmensben nem lehet hiánypótló portált üzemeltetni, mert nincs hiány: mindannyian előbb olvassuk a Mash cikkeit, mint a bánatos gyakorisággal csak kullogó, magyartalan magyarítást –, és tulajdonképpen mindegy, miért éppen mostanra időzítették, amikor rendszeresen felbukkan a platformokon egy erről szóló írás. Gyorsan végigszaladok a puszta szeretetből bikacsökkel ostorozó számadatokon:
– ma a munkakörök mindössze 20%-a igényel fizikai aktivitást, miközben a hatvanas években az állások 50%-ához kellett testi erőkifejtés,
– az elhízott ember átlagosan 2,5 órával többet tölt üléssel, mint az, akinek nincs ilyen gondja,
– 1980 és 2000 között mindössze 8%-kal nőtt az üléssel töltött idő, az elhízottak száma mégis megkétszereződött,
– az irodában dolgozók kétharmada használ számítógépet, ezek háromnegyede panaszkodik látásproblémákra,
– a szív- és érrendszeri betegségek kétszer akkora valószínűséggel sújtják az ülőmunkát végzőket, mint azokat, akik munka közben fizikailag is aktívak,
– amikor az ember az íróasztalához ül, a lábban minden izomtevékenység azonnal megszűnik, a zsírégetés 10%-ra csökken és amíg ül, percenként csak 1 kalóriát éget,
– az ülőmunkában rengeteg a stressz, ám még mindig meg sem közelíti a klaviatúrában nyüzsgő baktériumok számát,
– és még az ész is megáll, mert az ülők 42%-a a munkahelyén szóbeli kaszabolás áldozata, és nem biztos, hogy ennél kevesebb az a 10%, aki már fizikai agressziót is átélt az irodában, szintén a stressz okán.
Szóval maradjunk boldogok, álljunk fel, nyújtózkodjunk, fussuk körbe a háztömböt, legyünk radikálisak, merjünk 135 fokos dőlésszögben ülni, és mindig legyen az asztalunkon kézfertőtlenítő folyadék. Akinek ez nem elég, kapaszkodjon abba a statisztikai igazságba, hogy a fenti adatok az Egyesült Államokban készült felmérés eredményei, és mi bármikor felidézhetjük a viccet. "– Papa, messze van még Amerika? – Nem érdekes, kisfiam, te csak tempózz tovább."
Pláne hogy addig sem az íróasztalodnál üldögélsz.
