Most angolul fogunk tanulni. Csak egy picit, egy rövid, ám annál hosszabb leckében. Az egyik napi idiómánk: bang for the buck. A nyilvánvaló de most átugrott szexuális konnotáción kívül ez nagyjából az ár-érték arányt jelenti. Hogy mennyit is kapunk vissza a beleforgatott pénzecskénkért. Kontextusa ma leginkább itt értelmezhető: közösségi média.

A másik szó a success. Ezt elmondhatjuk azzal is, ami nélkülözhetetlen hozzá: közösségi média.

Idekívánkozik még egy fogalomkör: új, újszerű, újdonság, friss, felderítetlen, ismeretlen, ki nem próbált, kiszámíthatatlan, meglátjuk, kell is nekem még egy púp a marketinghátamra. Elmondom, melyik kifejezés nem tartalmazza ezt a kört: közösségi média.

2012. későtavaszán, ha minden jól megy, már több savvy marketinges szaladgál social tapasztalatok birtokában, mint nem. Ezzel együtt gyakran elhangzik, mi alapján lehet megtérülést számítani – ROI, édes jó ROI! –, illetve hogy hogyan is szólnak a tuti befutó posztok pontosan. Mindkét kérdés fontos kérdés, igen. Most már csak az éberségre, a szorgalomra, a nyitottságra, a kísérletező kedvre, a játékosságra, a nem konvencionális megoldásokra kellene ráfeküdni egy kicsit. A social mint újabb szolgáltatás helyett a social brand építésére. A valódi, praktikus és ténylegesen végigvitt szemléletváltásra.

Mérés nélkül a befektetés blöff – ha jól tudom, ez a szakmai alapigazság érvényesül az említett konokságban. Nyilvánvaló az érvényessége, de nyilvánvaló az a hihetetlen komplexitás is, amellyel a közösségi megoldások operálnak. Például mert a közösségi média feltűnő. Mindig gólhelyzetbe hozza magát, mindig támadóállásba. Nem várja meg, amíg arra járunk-kelünk, helybe szállítja a maga mondanivalóját. Mobil és rugalmas, egyetlen csatornán – média- vagy egyéb kommunikációs – sem villog ilyen sebesen az akció-reakció dinamikája. A kapcsolódás legegyszerűbb formája: az engagement idejét az határozza meg, milyen gyorsan tudjuk begépelni az adott posztot. Friss, akár naponta megújul, ha arra van szükség. És egy ilyen finnyás, könnyen unatkozó társadalomban ez nagyon fontos. Vevőszolgálatként verhetetlen: hosszadalmasan kielemzendő felméréseket és kutatásokat nem pótol ugyan, de bármikor reprodukál egy egyébként kiszámíthatatlan helyzetet. Azt, amikor a metrón vagy sorbaállás közben teljesen véletlenül végighallgathatjuk, amint két ismeretlen rólunk beszélget. Jóról, rosszról egyaránt. Vírusos, ez nem is szorul magyarázatra. Olyan, mint a villámgyors sokszorozódás, csak még annál is jobban zúzza. Személyes: hihetetlenül sokat nyom a latba a baráti ajánlás, aki ezt alábecsüli, annak nincs is szüksége külső problémákra. És a közösségi média a közege Gary Vee elméletének is, a thank you economynak: vajon mivel lehetne őszintébben és mélyebben éreztetni egy ügyféllel, hogy fontos a márka számára, mint azzal a szóval, hogy köszönjük?

Ami pedig a befektetés megtérülését illeti, talán érdemes volna megkérdezni a Pepsit, miért tolják inkább azt az összeget, amellyel eddig a Super Bowlt támogatták, egy ideje inkább a közösségi médiába. Talán mert ezek az elemek túl értékesek ahhoz, hogy elmenjen mellettük bárki. Pedig az egész még több is, mint a részek összege.