Sixx, Starbucks, délután
Még a jégkockák is összerezzentek a frappuccinójában, amikor felemlegettem a devianciáját, a szembeszökő renitenciáját és az ő úgynevezett – közelítő szó következik – karakterét. Lángra gyúlt Liverpool-tetkóstul győzködött, benne igazán semmi feltűnő nincs. Habár viccelek. A rohadt jégkockáknak valójában a szemük sem rebbent.
Most nagyon megdicsértelek? Tudom, az eszméletlen kellemetlen…
Isten ments, szarul is érezném magam, de az van, hogy én nem törekszem valamilyennek lenni. Ilyen vagyok, kivarrt, nagypofájú, biztosan viszonylag könnyű észrevenni, de a valóságban simán csak egy munkamániás faszi. Nekem írnom kell. Nyomaszt, amikor valami mocorog bennem, de nem jutok hozzá, nincs rá idő vagy másképp alakul. Soha nem tagadtam, nem is fogom, hogy ezt én pénzért csinálom. Ebből élek. Leszarom, szimpatikus-e, nem feltétlenül ezért kezdtem bele, de fizetést kapok a szövegeimért, és ez nekem így jó. A renitenciánál lényegesebb, hogy sokat vagyok jelen. Ha a blogponthun megnézzük a legtöbbet író szerzők listáját, az első tízben ott a nevem. Három-négy évvel ezelőtt én vezettem, de vannak még fanatikusok, a flimdroid nevű bloggal nem fogom tudni felvenni soha a versenyt. A kommentekre magam válaszolok, abból lesznek a veszekedések. Ha valaki beszól, visszaszólok. Kezdetben minden egyes hozzászólásra feleltem, majd erről leszoktam, ma a marginális bunkókkal nem foglalkozom. Ha anyázik, kihajítom a picsába, nem érdekel. Regisztráljon új néven, vegye a fáradságot és jöjjön vissza, küldjön el megint az anyámba, én meg majd megint kitiltom. Ez így megy egy ideig, aztán ráunnak. Vannak notórius visszatérők, azokat nem lehet kitiltani az istennek se, tényleg ignorálni kéne őket, de ha elkezdik anyukámat szidni, nem megy. Az indexen ugyanis nem kommentelhető minden cikk. Ha valaki ott nem tudja kiadni a dühét, jön hozzám.
Ha az ember elfogulatlanul rádnéz, simán beleférne, hogy húsz éve kidobtad a tévéd.
Semmiképp. Már reggel kellenek az impulzusok, és ehhez már csak két műsorból lehet választani. Jöjjenek a hírek és a faszságok. A Mokkában mindennap adná magát valami. Mindennap meg tudnám írni a hülyeséget. Ma ez volt a napi kérdés: az ír gázoló hol töltse le a büntetését, jöjjön-e haza magyar börtönbe? Válaszok: igen, nem, Írország. Ezek közül lehetett választani.
Valószínűleg saját magukat szórakoztatják.
Lehet. És ezért is érdekel engem ez a mesevilág. Imádom a sorozatokat, szerintem az tényleg rocknroll. Nem tudok mást mondani. Nem is tartom vagányságnak, hogy szeretem a tévét.
Miért ne a kocsmába menjen az ember a nappali helyett?
Én szeretek otthon ülni a csajommal és nézni a tévét. Beszélgetni, a macskákkal hülyéskedni úgy, hogy közben bejön a mozi a szobámba, a sportesemények, a koncertek. És valóban figyelemmel kísérjük a Discovery Channel műsorát is. Meg a Spektrumot. Ezeket mindig ajánlom is.
Honnan tájékozódsz, ha még nem láttál valamit?
Például megnézek egy trélert a YouTube-on, de ha a cím figyelemfelkeltő, az önmagában elég, simán írok róla három-négy bekezdést, legfeljebb olyankor nem teszek úgy, mintha ismerném a filmet. Imádtam a Gyáróriások – A Coca-Cola című adást, mert bár azt a kurva receptet meg nem osztották volna most sem, kiderült, hogy a kólagyártásban is fontos a víz minősége. Olyannyira, hogy még szállítanak is vizet a helyszínre, ha kell. Tudta a fene, megmondta a National Geographic. Leginkább persze a külföldi sorozatok fogtak meg. A tévé műfajában egyébként rengeteg dolog furcsa: többet tudok az amerikai televízió működéséről, akár számokban, mint a magyarról. Most meg tudom mondani, szeptember 12-én este 8-kor mit ad majd az NBC. Azt viszont nem, két hét múlva mi lesz a TV2-n. És ők sem. Nagyon kicsi ez a piac. Ha az RTL-nek van nagy húzása, nem fogja elárulni, mert akkor a TV2 időzít rá valamit. Így lőtte ki például az X Faktor a Megasztárt. Amely műsoroknak természetesen a valódi tehetségkutatáshoz nem sok közük van. És nekem ezzel sincs semmi bajom.
Kicsit személyesre veszem: nekem hatalmas szerelmem az Office amerikai kiadása, és jócskán fáj, hogy sosem tudom megosztani senkivel a referenciapontokat. Szerinted ő miért nem tudta megvetni a lábát nálunk?
Az ilyen sitcomok nem mennek itthon, mert túl amerikai a humoruk. Az Office brit verziójával sem nagyon tudott azonosulni a magyar néző, nemhogy az amerikaival. Az olyan sorozatok viszont, mint a Rém rendes vagy a Jóbarátok, univerzális, mindenkinek megfogható témákkal operálnak, ergó beválnak mindenütt, itthon is.
Mi lesz, ha huszonöt év múlva visszagondolsz ezekre az évekre és megbánod, hogy a sok bámulás helyett nem a latin-amerikai irodalmat olvastad végig?
Nem érdekel a latin-amerikai irodalom. Amit el akarok olvasni, elolvasom.
Fogsz írni regényt?
Forgatókönyvet inkább, ahhoz nagy kedvem volna. Sokszor súgok a szereplőknek, nagyon gyakran el is találom a szövegüket. Ez ugyanannyira bátorító, mint elkeserítő, ezek szerint ennyire sablonosak a fordulatok. A sajátomat mindenképp epikusra venném, hadd menjen kábelre, legyen sokszereplős, drámai, erőszakos, szókimondó.
Milyen a moziízlésed?
Mindenevő vagyok. A múltkor még musicalre is beültünk. Bármikor jöhet horror, romantikus vígjáték, akciófilm, science-fiction. Ja, és a háromdét rühellem. A legnagyobb faszság, legalább negyedjére próbálkoznak vele, azaz háromszor megbukott, teljesen értelmetlen. Nem tesz hozzá semmit az élményhez. Vajon a Keresztapában Marlon Brando faszább, hogy kinyúl a karja, úgy fog kezet a temetkezési vállalkozóval? Kit érdekel az ilyesmi?
Ez a remix logikája, gondolom.
Felesleges, a Keresztapát nem kell korszerűre tuningolni, soha nem lesz unalmas. Az Alien és A szakasz sem. Meg is őrülnék, ha most valaki csinálna egy 3D-s verziót ezekből. A Titanicból is minek kellett? Jön egy hajó és elsüllyed, ez eddig is meg volt csinálva kurvajól. Szar film, de rendesen összerakva. Semmit fel nem javult attól, hogy térben megy le a hajó. Az Avatar nem tetszett, de az volt az egyetlen, amelyhez a 3D hozzátett valamit. Esetleg még majd a Prometheus is hátha jó lesz.
Azt hallom itt a szövegben láthatatlan beszélgetőtársunktól, aki nem szeretne bekerülni az interjúba, hogy moziban rettenetes társaság vagy. Csak az érdekel, mit rontottak el. Morogsz, sóhajtozol, ciccegsz.
Ezzel nem tudok mit kezdeni, bár az igazsághoz hozzátartozik, alapvetően nincs bajom a szar minőséggel. A Jóban-Rosszban, a Barátok közt elég gyenge, de műsoron vannak. Tamás atya most halt meg. A TV2 ami bőrt le lehet erről a rókáról nyúzni, mindent lenyúzott, csontváz maradt belőle egy-két húscafattal. Mégis most jön majd a lényeg. A feltámadás. Elmondtam a Mokkában, hogy én zombit csinálnék belőle, annyira fasza volna… de sajnos nem így lesz. A tévében addig nincs tuti halál, amíg a bomba szét nem szaggatott valakit apró darabokra úgy, hogy a feje különgurult. Volt egy olyan is egy szappanoperában, ahol már túl sokszor támadtak fel a szereplők, hogy leeresztették a koporsót a temetésen, ám a készítők tudták, hogy ezt sem fogják elhinni a nézők, ezért beleírták, hogy egy nő előkapott egy géppisztolyt, és az épp süllyesztett koporsót szétlőtte. Ezzel gondolták jelezni, hogy az illető meghalt. Tuti. Nem jön vissza. Lehet, mi is eljutunk egyszer idáig. Jó lenne egyébként. Tisztában vagyok vele, hogy huszonkét órányi adásidő nem lehet minőségi. Olyan nincs. Rohadt nehéz dolog volna és iszonyú drága is. Amikor viszont azt látom, hogy szándékosan vagy gazdasági érdekekből folyik el a pénz olyasmire, amire kurvára nem kéne, az felpiszkál. Három évre előre megrendelést adnak köztévén olyan napi sorozatnak, amelyiknek már megszületésekor sem volt esélye, és most természetesen a Marslakókról beszélek, ha ilyesmire három milliárd forint elmegy, na az zavar. Ugyanebből a pénzből már egész pofásra is meg lehetett volna csinálni.
Viszont csodálatos dvd-gyűjteményed lehet.
Szükségem is van rá. Egyrészt a dvd jól néz ki, másrészt én így fejezem ki a hálámat az alkotók iránt. Persze előtte letöltöm, mert nem bírom kivárni, amíg megjelenik, de meg is veszem. Amelyik nagyon sokat adott, azt díszdobozban.
Az eszközök fontosak?
Nem kifejezetten, középkategóriás a tévém. Megvettem a százakárhány centiset, de hamar elvittem anyukámnak. Közelről nézzük, nem akarok kockákat látni. És, még egyszer leszögezem, abban a lakásban nem lesz papírszemüveges tévézés. Soha.
Megutáltad már a közösségi médiát?
Munkaeszköznek tekintem. A Twitteren bármit kérdezhetek, ott kapok választ a leghamarabb. Kipróbáltam, hogy a reggeli hírblokk kimenjen időzítéssel, linkkel. Gyűlölték az olvasók, mert egyben akarják olvasni. A Facebookon a szakmai szempontok érdekelnek, a kapcsolattartás, más nem. Egy időben rengeteget farmvilleztem. Láttam a csajomnál színváltós, csillogós birkát, azt mondtam, nekem ez kell, ezért az enyémek is állandóan dugtak, de a világért nem jött össze. Pedig amit lehet, elköltöttem rá. Tumblrezni soha nem fogok. A YouTube nagyon jó dolog, az esetek 95%-ban meg lehet találni mindent. Persze az az 5% idegesít is.
Elégedett voltál az Eb-vel?
Tudom, tudom, első címvédelem, soha még ennyi szőke spanyolt, soha még két döntőben gólt ugyanattól a játékostól, soha még ennyi szakadt mezt és ilyen gólöröm-mémáradatot – itt megjegyezném, az internetnek azt köszönhetjük, hogy ezek a dolgok valóban egy napig tartanak, sőt, húsz órát –, de akkor sem láttam újat, így hát nem különösebben. Mindenki elájult a spanyol csapattól, de ezt a fajta futballt a brazil válogatott simán hozta a hatvanas években. Egy megyei brazil már akkor volt olyan technikás, mint most Iniesta vagy Xavi. Ne magyarázza nekem senki, hogy ilyet még nem látott. Engem egész idő alatt az érdekelt egyedül, hogy Liverpool játékos ne sérüljön.
Jó gazdád a UPC?
Ha olyasmit kérnének, amivel nem tudok azonosulni, nem adnám a nevem a kampányhoz. Az elején tisztáztuk, direkt reklámba nem megyek bele, hadd ne feszegessem azt upc-s pólóban az alanyaimnál, szoktak-e UPC-n keresztül tévét nézni. Ez közösségi média, itt fölösleges volna. A videókban azon kívül, hogy a UPC bemutatja, a nevük el sem hangzik. És hótt halálos komolyan mondom, semmilyen kedvezményt nem kapok. Céges buliban sem jártam. Meg tudtam őrizni a függetlenségemet, egyszer sem kellett megalkudnom, nem kérnek tőlem ilyesmit. Ugyanakkor ha például holnap Los Angelesbe szeretnék repülni, arra nem futná a büdzséből, tehát nem engednének ki. Én az ő Facebook kampányukat jó ötletnek tartom, olyan emberekkel tudok beszélgetni, akik az esetek 90%-ában érdekelnek is. És a tévéről, ami viszont 100%-ig érdekel. Jó az, ha a lelkesedésem átragad másokra, ha olyan érdekességeket tudok megmutani. Milyen egy szinkronstúdió belülről, hogyan dolgozik egy nem feltétlenül érthető beosztású ember. Mindenki tudja, hogy Kolosi Péter az RTL Klub programigazgatója, de mit jelent ez, mit csinál? Még ha ezek nem is túl mozgalmas videók, törekszem az egyensúlyra a szakmai és az izgalmas között.
Notebookkal nézel tévét, írod rögtön, amit gondolsz?
Nem, mindent fejben.
Hódos Hajni azért kezdett hogyvoltozni, hogy veled együtt dolgozhasson.
Hajni egy őrült, én is imádok vele dolgozni. Íráskényszere van és kurvajó a stílusa. Az Éden Hotel csak heti négy napot volt adásban, a Való Világ mindennap. Az heti hét hogyvolt. És azért előadódhat, hogy az embernek nincs kedve, fáj a feje, rosszul ébredt. De ő megírta. Pedig ingyen. Egyszer kaptam egy kommentet, mi van öcsém, nagyon erőlteted, olyan akarsz lenni, mint Hódos Hajni, csak nem jött össze? Nagyon röhögtem. Valahol kicsit büszke vagyok Hajnira. Nem a nevelésem, soha nem mondtam neki, hogyan csinálja, mit hova szúrjon be. Tőlem annyi instrukció jön legfeljebb, hogy csöcsöt és vért nem kell visszatartani, ha egyszer benne van a sorozatban. Más nem. De ha nem hagyja abba időben, talán kifulladt volna, jót tett neki most a gasztrovonal. Kurva büszke vagyok rá, hogy oda elhívták, mert lehet, hogy nem is a Malackaraj miatt. Remélem, lesz még alkalom az együttműködésre. Pillanatnyilag nagy kérdés, kinek adjam a Dallast meg a Voice-t, de ha jön a következő Való Világ, számítok rá. Annyival is beljebb lennék, tudnám, hogy biztos kezekbe kerül.
Mi a blogolás jövője?
Ma ötvenezerszer nehezebb a helyzet, mint amikor a blogponthu beindult. Az például, ami a Plasztikból lett, úgy, hogy Jóska nem is tudott arról, ő tulajdonképpen blogol, ma mainstream háttér nélkül lehetetlen volna. Hány blog van, tizenötezer? Egyébként meg content is king. Ez továbbra is igaz. Ha van titok, ennyi csak.
