A nyolcvanas években nagy divat volt publicisztikákban a ki nem küldött tudósító kifejezéssel élni. A kettős beszéd évtizedeiben ez valóságos légykolónia lehetett egy csapásra. Az írás, bármilyen írás így lett kéretlen, de erőteljesen állásfoglaló, amelyben a tapasztalat réseiből fakadó tévedés megengedett, a szorgalom erénye pedig fényeskedik, mint az absztinens világítótorony az éjszakában. Egy ki nem küldött tudósítótól nem jár az összefoglaló, csak adható, így mindig szívesen látott.
Elgondolkoztató kérdés, milyen formát ölt mindez a virális műfajokban. Végülis bárki ki nem küldött tudósító akárhol. A helyzet szigorodik, de mire a tudósítás megjelenik, logikus okokból késő sírni a tejbe. És akkor még a kivitelezés egyszerűségéről nem is beszéltünk. A ki nem küldött tudósító jelent, és az ájfonjáról hat helyen osztja meg egyetlen érintésre.
Ha egy webkettes platformnak már a nevében is benne van, hogy az égvilágon mindent el fog dalolni, amikor csak kedve tartja, akkor meg tényleg védhetetlen a könyörtelen őszinteség. A Csirip online PR blog például részt vett Magyarország Első És Legteljesebb Szosöl Konferenciáján.
És nem fél beszélni róla.
Hát nem tisztára olyan érzés olvasni, mintha ott lenne az ember?