Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2011.05.23.
00:23

Írta: pázsitzebra

Mire jó egy tablet?

Emlékszik még valaki az eredeti laptopokra? Az igaziakra gondolok, a vastag, testes Dynabookra és társaira. Én akkor lettem kompjúterérett, amikor megjelentek a piacon. Popsimon a diplomám tojáshéj-maradványaival nem voltam éppen jól eleresztve, minthogy azonban alkotói pályára készültem, konkrétan könyvek alkotására, tudtam, valamilyen eszközre úgy is szükségem lesz. Tipródtam, vágjak-e bele egy ekkora invesztícióba. Mielőtt dűlőre jutottam volna, a kérdést eldöntötte az élet: a laptopok átadták helyüket a notebookoknak, én pedig kaptam átmeneti használatra egy ma már múzeumi darabot. Érdekesség, hogy a köznyelvből nem halt ki a szó, laptopként emlegetünk minden hordozható számítógépet.

Ebből a wikicikkből az is kiderül, hogy a laptop és a notebook fogalma valóban összesimult. Gyanúm, hogy a magyarban rásegít a jelenségre a gép lapos jellege is.

Most hosszan és bicskanyitogató ellenszenvvel ecsetelhetném az Apple termékekhez fűződő fanatikus és viharos érzelmeimet. Ha mellem verve emlegetném, hogy születésem óta Mac-felhasználó vagyok, mi tagadás, volna benne valami. Az élet részesített ebben a kegyben. Amikor egy beszélgetés a számítógéptörténelem felé kanyarodik, és arról repkednek a sztorik, ki hogyan ápolgatta Commodore 64 típusú családtagját, engem a bokánrúgástól való félelem tart vissza attól, hogy bedobjam: „Velem meg az történt, hogy Macintosh Classic 1, Macintosh Classic 2…” Kezdetben persze kölcsöngépen, de akkor is. Ezzel együtt még mindig nincs iPhone-om, hármas sem, de azt hiszem, szépirodalmat még életemben nem írtam máson, mint Macen, és újságcikket is csak titokban. Kizárólag a magazinhoz nem köthető munkahelyeimen találkoztam PC-vel életnagyságban.

Nemrég hosszú idő után végre eljutottam fodrászhoz. Megismerkedtem ott valakivel, mondhatom, nagy örömömre. Sokat hallottam már róla, a háromdés benyomás semmit nem maradt alul a számtalan dicséretnek, a legvalószínűbb, hogy csodálatos egy alak – és amíg fejem a hajmosás igájába hajtottam, egyszer csak így szólt: „Várjunk csak, idetettem az iPadem?” Amint a körülmények megengedték, elkértem tőle néhány percre. Sohasem vettem azelőtt kézbe almás tabletet. A Facebooknak hála úgy két éve láttam a nyolcperces videóját valamikor a világpremier körül, és ugyanúgy éreztem magam, mint amikor a laptopvásárláson tűnődtem. De aztán nem történt semmi, kitalálható okokból.

Teljesen belefeledkeztem, egy pillanat alatt megszűnt körülöttem a világ. Elolvastam A jó tanuló felelt, de ez tulajdonképpen meggyként billegett a habon. Aki tudja, úgy is tudja, miről beszélek: az ember kézbevesz bármit, ami Macintosh – és komolyan mondom, ez még akkor is megtörtént, amikor új töltőt vettem a notimnak –, és a júzerfíling fényhulláma átjárja a testét. Van néhány jelenség, amelyet a Jóisten konkrétan az Apple termékekre talált ki. És egyetlen egyből sem felejtette ki őket. Olyan ez, mint egy hatalmas nyílt titok köré szervezett világkonferencia. Szólni szükségtelen, az érzet pedig univerzális és garantált. Kézbeveszed és megtörténik veled.

Ismerem azokat az egyébként szintén fanatikus Maces véleményeket, hogy szép, szép, de valójában nem jó semmire. Ezt egyetlen perc alátámasztja egy iPhone társaságában. Ha lenne iPadem, bizonyára túlnyomórészt olvasásra használnám. Öt-tízdolláronként szórnám a fizetésem az amazonon akkor is, ha épp munkanélküli lennék, és fél lábbal a buszon már húznám is elő a táskámból. Láttam a smart tokot, végignéztem a színskáláját, szóval úgy viselkedtem, ahogy egy normális, nagyszájú Apple-bubus teszi. Gyakorlati síkon mégsem kevés bennem a bizonytalanság.

Dolgoztam valahol, ahol sokat kellett foglalkozni Toshiba termékekkel. Már-már rámragadt a várakozás izgalma a Folio megérkezése előtt. Aztán láttam, hallottam, olvastam a sok csalódott kritikát. Messziről és fentről érkezett az ígéret, hogy majd kijavítják az összes hibát. Biztosan meg is tették már.

Amikor az ár levonul – bárcsak a szóvicc szerint is levonulna! –, a parton egy kérdés árválkodik az uszadékfák között: ha a Kindle minden ellenséges híresztelés dacára mintegy huszonhatezer forint, e tanulmány szerint leginkább az e-könyvolvasókat fogjuk elektronikus olvasáshoz használni, hovatovább az íbuk már simán leköröz bizonyos keményfedeles példányokat, ha az iPad szinte minden előnyét egyesíti az iPhone, ha a Folio csúnyán cserben hagyta a sok hardcore pécést – voltaképp mire jó egy tablet?

Ebben a világban a háború nem szokott magyarázkodni. A szerelem sem. Lehet firtatni, minek. De azt nem, hogy kinek.

Mindenkinek.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: apple júzer ipad kindle macintoshimádat

A bejegyzés trackback címe:

https://meztelenuzenet.blog.hu/api/trackback/id/tr492914683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása