Bezselics Ildikó – A két cica konyhája
Fotó: Békefi Dóra
Százezer éven át szerkesztett televíziós vetélkedőtől női glosziig mikor mit. Közben bárki tudhatta róla, hogy professzionális ínyenc. Tavaly októberben gondolt egyet és ötvözte a kettőt. Gasztroblogőz lett a megszokottól kicsit eltérő közelítéssel. Ginevra és Léna, két selymes, titokzatos, fekete lény képviseli őt a világhálón.
Meztelen üzenet: Két. Cica. Konyhája. Nem ellentmondásos kép?
Bezselics Ildikó: A blog neve intuitíven született. Ha kimondom, hogy két cica, mindig jókedvem kerekedik. Kezdetben az sem körvonalazódott, hogy ez gasztroblog lesz. Olyan médiumra vágytam, ahol bármikor leírhatom, hogy süt a nap és croissant-t reggelizem, vagy bármit, ami kívül esik a hivatásos médiatevékenységemen. Kicsit továbbgondolva a dolgot rájöttem, egy ildibloghoz nem vagyok elég exhibicionista. Ám kilencéves korom óta naponta főzök, a konyhában vár a notebookom, a magazinok, a munkámhoz szükséges információhordozók. Rájöttem, a legjobb lesz, ha úgy építem fel a blogot, mint az életemet. A gasztronómia az alapja, de ebből kiindulva írhatok, amiről éppen kedvem van. Hogy örömblog legyen, az nem volt kérdés. Na most a macskák elég gyakran megfordulnak a konyhában, bár bevallom, hogy amikor főzök, ki vannak csukva. Így hát nem főznek, de van székük és párnájuk. Amikor dolgozom, feltelepednek, figyelik a monitort, ülnek az ölemben. Nagyon támogatóak és együttműködőek az írásban.
M. ü.: Na de akkor is, az asszociációk…
B. I.: Ha egy nő főz, az annyira kommersz, hogy említeni sem érdemes. Ezért találtam ki, hogy ez a két cica konyhája lesz. Felkészültem mindenre, jól is tettem, mert rengetegen megkérdezik, hogy kerül a macska a konyhába. A válasz nagyon egyszerű, a macska bejön. A tipikus férfimegközelítés persze úgy véli, egy szál csipkekötényben keveri két lány a puncsot. Hát nekik csalódást kell okoznom. De érdekes módon a látogatottságban kezdetben nagyon sokat segítettek a macskások, őket a logó hozta oda. Azóta nyilván bekapcsolódtak abba, hogy ez receptblog.
M. ü.: Amikor belevágtál, már nagyon telített volt a piac, sztár gasztroblogőzök mellé kellett beállnod. Hogy viszonyultál ehhez, milyen tervekkel, félelmekkel és marketing-stratégiával?
B. I.: Mivel 1994 óta márkaépítéssel és termékbevezetéssel foglalkozom a hagyományos újságírói-szerkesztői tevékenységgel ötvözve, alapvetően megtanultam, milyen félelmeket kell figyelmen kívül hagyni. Női magazinokat is, tévéműsororokat is telített piacon indítottam. A saját brandépítési stratégiámat alkalmaztam ez esetben is. Meg kell nézni, kik azok és milyenek, akikkel majd versenyezni kell. Aztán becsukni az ablakot, kialakítani a saját arcodat, hangodat, saját stratégiádat, kijelölni a saját utadat, haladni és nem körülnézni. Ehhez csak bátorság kell. Tudni, mit akarsz, és minden körülmények között megvalósítani. A proaktivitás helyzeti előny.
M. ü.: Mi volt az a niche, amelyet te megtaláltál? Te mit csinálsz különösen ügyesen?
B. I.: Ha valaki gyakran látogat egy blogot, fontos dolog a tálalás. Az újságírói múltam a verbális vonalon segít, emellett mindig is fejlett volt a vizuális kultúrám, már gyerekként festettem és fotóztam, írás és kép párhuzamosan van jelen számomra. Tudtam, milyen látványvilágot szánok a blognak, megtaláltam hozzá a grafikust, megterveztük az arculatot, aztán jött a fotó. Amikor saját magamat a magyar blogoktól megkülönböztettem, már megfogalmaztam, hogyan akarok fotózni.
M. ü.: Tulajdonképpen magazinképesek.
B. I.: Igen, makrofotók. Hogy az olvasó, amint ráklikkel a blogra, nyissa ki a száját és akarja bekapni, amit lát. Ezt dolgoztuk ki Tóth Milán barátommal. Ő is macskás. Megfőzök több tálat, átjön, bevilágítjuk a nappalit és kampányszerűen fotózunk. Meg eszünk is. A csomagok bekerülnek a hűtőbe, Milán is visz, a húgomék meg négy gyerekkel óriási felvevő közeg a tortákra, süteményekre.
M. ü.: Ha jól értem a szavaidból, neked a főzés szerelem. Viszont amikor a szerelmet és a munkát összekapcsoljuk, általában valamelyik sérül.
B. I.: Igen, ez a harmadik hónap után jelentkezett is. Amikor kezdtek megtalálni a harmincfős ajánlatok. Átgondoltam és eldöntöttem, hogy én ilyet soha nem fogok vállalni. Tízfős családi vacsoránál nem tudok továbbmenni. Az örömfőzést nem adom oda. Mivel a blog gyorsabban épült fel, mint ahogy elterveztem, erre már menet közben kellett rájönnöm.
M. ü.: Mi a te blogod üzleti modellje?
B. I.: Én alapvetően médiaszinten tervezem a megélhetést, ezt szeretem csinálni. A blogot miniweboldalként építettem fel, mögötte a szájt, ami remélhetőleg szeptemberre elindul, már szolgáltatásokat is tartalmaz, webshopot és oktatóvideókat. Június elsejétől adtam fel a főszerkesztői állásomat, de a lapkészítés és az újságírás már holnap hiányozni fog, így hamarosan belevágok egy pdf-ben letölthető, gasztrofókuszú életmódmagazin szerkesztésébe. A jelszó ezentúl: csak magamnak dolgozom!
M. ü.: A webkettő mennyire hoz lázba?
B. I.: Egyérteleműen megváltoztatta az életem, bár autodidakta módon kapcsolódtam rá, rendkívül hasznos, sok örömöm van benne. Más minőséget ad a kapcsolattartásban, sokrétűen újraismerkedem az akár évtizedes barátaimmal. Nem osztom azt a véleményt, hogy elvenne bármit, a marketingereje pedig felmérhetetlenül nagy. Ez a jövő útja. A nagy struktúrák, sok pénzből görgetett lufik, marketingkampányok ideje lejárt, mindenki elsőkézből és személyeset akar kapni. Újradefiniálja, jó helyre tereli a bizalmat az emberek között. De én eretnek vagyok, szerintem a válság is jó dolog. Reálisabb lett a világ. Kipukkantak a hülye lufik, a hazugságok, megláttuk a fától az erdőt. Szerintem borzasztó fontos, hogy az ember megtanulja értékelni a saját egyéni kríziseit. Ennek hatására erősödött meg a blogoszféra, és a folyamatnak még nincs vége. Egyre közelebb hozza egymáshoz az embereket az egymásrautaltság. Felértékelődik a közösségek ereje. Ami nem hasznos, az a jövőben sem tud azzá válni, mert most nem erről szól a világ. Az új életemet erre szeretném ráépíteni. Ha az ember exponálja magát, fontos, hogy hasson. Izgatottan várom a visszajelzéseket, elértem-e vajon a posztjaimmal öt embert is. Ilyen szempontból nekem a blogolás csoda. Soha nem volt korábban mód arra, hogy a kommenteken belül összekapcsolódjak az olvasóval.
M. ü.: Úgy látom, a gasztrobloggerek céhesen összetartanak, te viszont egyelőre kicsit elszigetelten álldogálsz.
B. I.: Igaz, hogy még nem ismerem őket, de szimpatikusak, és az is szimpatikus és példaértékű, ahogy ez a szféra működik Magyarországon. Én valamilyen szinten másképp működöm: ők főzésközpontúak, én pedig médiaközpontú szeretnék maradni. Én nem vagyok virtuóz a konyhában. Lassan főzök, kényelmesen, stresszhelyzetben még egy rántottát sem dobok össze. A Kilenc nő az utcán eseményt csodáltam – én alkalmatlan vagyok erre a típusú munkára. De arra nagyon is alkalmas vagyok, hogy teret hozzak létre és figyelmet irányítsak dolgokra. Nem akarok ettől elszakadni. Ha elkezdek egy rendszerben gondolkodni, akár egy évre előre tudom az anyagot, boldogan szedegetem össze. Az ő lelkesedésüket és tudásukat ezzel az én másfajta tudásommal szívesen ötvözném. Az utóbbi években kialakult egyfajta küldetéstudatom: meg lehet élni abból, amit szeretsz, csak ne mások után fuss. Mérd fel magadban, mit akarsz. Én a nyafogós kis cicablogomat úgy építettem fel, ahogy annak idején a női magazint, csak egyedül. Azért látsz elszigeteltnek, mert tévés koromban nem volt tévém, amikor magazint szerkesztettem, nem vettem újságot a kezembe, most blogot írok, így nem olvasok blogokat – én mindig a magam útját járom.
M. ü.: Ilyenkor azonban az ember könnyen feltalálja a meleg vizet.
B. I.: Ez előfordul és nem zavar. Annyi minden mást is feltalálok általában, hogy belefér. Továbbra is újságírással, brandépítéssel akarok foglalkozni, akár úgy, hogy a nagy magyar gasztroforradalom szolgálatába állítom. Ez a világ engem érdekel környezetvédelmi vagy gazdaságpolitikai szempontból is, de tipikus újságíróként nem merülök el az egyes részletekben, folyamatosan figyelem a teljes rendszert. Nem elégszem meg egy dologgal, az összképpel akarok foglalkozni. Intellektuális kalandtúrának tartom, amelyet a végtelenségig lehet folytatni.
