Nem sokkal azt követően, hogy John Naughton a Guardiannek írt cikkében olvastaktól döbbengettem kicsit – arról, ahogyan a Kindle visszahat nemcsak az olvasásra és a könyvvásárlásra, de a kiadásra sőt az írásra is –, erre a kiváló posztra bukkantam a Syllabux blogján. Hiába, nem hagy minket békén az e-könyv-jelenség. És ez remek irány. Az itt olvasható cikk remek kis statisztikákat közöl, például hogy a nőket jobban tűzbe hozza az e-olvasó, mint a férfiakat, és hogy aki elektronikus könyvet csap fel, az többnyire le nem mondana a nyomtatott oldalakról. Akkor is, ha 2009-ben 1,33 millió e-könyv nézett farkasszemet 302 ezer nyomtatott könyvvel, míg 2010-ben csaknem 2,8 millió elektronikus kiadvány állt szemben 316 ezer papíralapúval. Illatos, szagos, gyűrhető, hasítható, szamárfülezhető, nagyon-nagyon szerethető könyvvel. Az ember legjobb barátjával. Mindjárt a kutya után. Ezek dermesztő számok, de lövészárkot nem érdemes emlegetni. Az e-könyvek megbolygatják és átalakítják ugyan a jelenlegi kiadói állapotokat, de nem feltétlenül az agresszív progresszor fegyvertárával.
Köztudott, hogy mindenkiben lakozik legalább egy regény, és ha kiengedi magából, arra a kötetre íróvá is válhat. Ha ráérez és kitartó, csúcs a csillagos ég. Meg persze ha talál hozzá könyvkiadót. Ez utóbbi nyomasztó korlát volt mindaddig, amíg porondra nem toppant az Amazon Kindle, reményt csillantván sok-sok rejtegetett kézirat számára. A Kindle nem egyszerűen gadget ugyanis, a Kindle egyebek közt hatalmas kiadói iparágnak ad otthont, a háta mögött a világ legjelentősebb online könyvesboltjával. Az e-könyvek világában az a tömérdek költség, idő, idegeskedés, érzelmi hullámzás, amellyel a szerkesztés révén a kéziratból elérhető olvasmány lesz, csettintésre elolvad, mint nyári durca a bolgár tengerparton. A Kindle-re épülő önkiadó-rendszerben Jancsi, Pista, Klára, Julcsa előveszi a lappangó alapszöveget, feltölti az Amazon kiadómotorjára, árat szab rá, és mielőtt annyit mondana, paralelepipedon, már szerző is. Azonnali Amazon-vásárlásra, azonnali letöltésre.
Csak hogy biztosan értsük, és itt most lopom Naughton szavait, az ember bekapcsolja a Wordöt, de a létrehozott szövegben nem alkalmaz
• behúzást, különleges fontokat, * lábjegyzeteket, színeket, nem boldoz és nem kurzivál,
ezzel szemben minden fejezet végére beilleszt egy oldaltörést. Menti weboldalként, letölti az Amazon szoftverjét, amely Kindle formátummá alakítja a szöveget, átfuttatja rajta a Kindle Preview-t, feltölti az Amazonra, Save and Publish. Mintegy 24 óra elteltén így szólhat a Facebookon: "Mostantól író vagyok."
Első látásra a megvalósult varázslat. A boldog önmegvalósításnak rozsdás buzogánnyal útját álló cerberusok dizájner szemüvegben, drága cigivel és azokkal a hideg, elutasító sablonemilekkel egyszerűen ki vannak iktatva. Mit számít már, ha egy kekec szerkesztő nem értékeli az én parádés kéziratomat?
Számos blog hívja fel a figyelmünket a herkulesi energiával és nyilván napi 120 órával megáldott Manuel Ortiz Braschira. Lapzártáig, mondanánk egy másik kontextusban, szerzett 432 db, társszerzett és szerkesztett csaknem 3000 e-könyvet. Néhány példa: Jóga kezdőknek, Emailmarketing A-tól Z-ig, Hatszáz csokirecept csokiimádóknak, Hogyan vonuljunk nyugdíjba pénz nélkül.
Ezt találtam a Facebook profilján:
Írtam neki – a második would természetesen elgépelés –,
ám ilyen időbeosztás mellett kinek maradna másfél perce a válaszra.
Látom, "cutting edge", ez a vezérmotívum abban, ahogy önmagát definiálja. Mosolyoghatunk – a Braschi úr fedőnevű intézmény biztosan nem egy Balzac, de még csak nem is egy Túrós-Lukács. Ám még mindig jobb azoknál, akik a netről összegereblyézett tartalommal árasztják el az Amazont, olykor változtatás nélkül. A világ legkomolyabb könyv-, kiadvány-, kotta-, cd- és dvd-webshopján megeredt és irtóztató erővel virágzik egyfajta vadonatúj szpem.
Kár érte, bár ha jól tudom, sajnos a magyar e-könyvkiadás egyelőre örülne, ha ehhez hasonló problémákkal küzdene. Összességében mégis érzek benne valami bizsergetőt. Az íróknak nem erősségük az önmenedzselés, a nehézkes döcögéstől támadó frusztráció azonban szinte minden kezdő alapélménye. Viszont a kindle-formátum, a feltöltés, az árszabás, a közösségi önmenedzselés ripityomra zúzza az eddig kínálkozó egyetlen alternatívát: a méregdrága és az irodalmi kánon által levegőnek nézett magánkiadást.
Ezt nyugodt szívvel mondhatjuk új fejezetnek. Az pedig a folyamatos olvasásban még mindig megnyugtató állomás.
