Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2011.07.29.
08:46

Írta: pázsitzebra

Bagelsütöde helyett

Bodrogi Fűszeres Eszter – Fűszer és lélek

Fotó: Szilágyi Stefi

A magyar blogoszféra egyik tartópillére. Jóval a nagy magyar gasztro-blogforradalom előtt érkezett, puszta elhivatottságból. Kenyereken kísérletezett, ebből forrta ki magát a Fűszer és lélek, amelynek alcíme: hétköznap sietős, szombaton kóser.

Meztelen üzenet: Ősblogőznek számítasz. Vissza tudsz emlékezni, mikor olvastál először blogot, mikor éreztél erre késztetést, mitől volt egyértelmű, hogy a főzésről írsz majd?

Bodrogi Fűszeres Eszter: Eleinte a naplószerű blogokat olvastam, azokat nagyon bírtam, mostanra valahogy eltűntek. Az első gasztroblog-élményem, erre jól emlékszem, a Chili és vanília volt. Az akkori munkahelyemen szörföztem a neten, és egyszer csak elém került Zsófi egy posztja. A főnökömmel ugyanis bagelsütödét szerettünk volna nyitni. Zsófi épp szintén azon kesergett, hogy nincs Budapesten bagel. Én pedig mindig nagyon szerettem sütni, azidőtájt épp kenyerekbe vetettem bele magam – még Svédországban tanultam meg, ahol érettségi után bébiszitterkedtem –, a képeket pedig elküldözgettem a barátnőimnek. Nagyon büszke voltam magamra, bár ők egy idő után közölték, dögéhesek lesznek ettől, tehát vagy fejezzem be, vagy találjak ki valamit. Emailezés helyett álltam át a blogolásra.

M. ü.: Akkor már egyszerű volt a blogszoftver?

B. F. E.: Nagyon. Azért is kezdtem a blogspoton, ahol egy informatikai analfabéta is képes felállítani a blogját.

M. ü.: A profiljában rögtön biztos voltál?

B. F. E.: Igen, ezt kigondoltam, mert azt láttam, hogy egyedül a Chili és vaníliának van határozott profilja. Méghozzá a világjáró, városlátogató nő, a kozmopolita kóstoló. A többiek mindig csak az előző esti vacsorát írták le. Gondoltam, próbáljuk meg a zsidó vonalat, legfeljebb ha sok mocskolódó komment érkezik, majd nem engedélyezem őket. Szép fokozatosan elkezdtem írni a családomról is, az olvasók nagyon jól fogadták. Éveken át, a tavalyi választásokig nem volt zsidózás. Akkor kezdtem moderálni. Kéthavonta érkezik egy takarodj-jellegű megszólalás, amelyet egyszerűen törlök. Az olvasók meg nagyon aranyosak, megvédenének, de én nem szeretném, ha erről szólna a blog, így az a legegyszerűbb, ha a szitokkomment meg sem jelenik.

M. ü.: Hogyan született meg a címe?

B. F. E.: Spice and spirit, ez egy általam igen kedvelt amerikai szakácskönyv. A fordítás nem egészen pontos, de én nagyon megszerettem.

M. ü.: Kitől tanultál főzni?

B. F. E.: Gondolom, az anyukámtól, de nem úgy, hogy odaálltam mellé. Mindig is a konyhában éltünk, ha hazajöttek a munkából, ott gyűltünk össze. De semmit nem készítettünk kóser. Engem maga a kérdés érdekelt, nem vagyunk vallásosak, otthon nem esett róla szó. Amikor Dávid megszületett, belevetettem magam a családfakutatásba. Ez a folyamat mindig ott torpan meg, hogy a legtöbb városban már nincsenek meg a hitközségi anyakönyvek. Én az egyik üknagymamámnál akadtam el, egy tizenkilencedik századi leányanyánál. Dávidot végül egy zsidó bölcsibe vették fel, ahol először nagyon kedvesek voltak, de igazolást kértek arról, hogy zsidó vagyok. Vinnem kellett negyvennyolc előtti hiteles papírokat, mert a nagymamám eredeti születési anyakönyvi kivonatában még szerepel a vallása. Ugyanitt csináltak egy zsidó szabadegyetemet, ott hallottam a kóser konyha részleteiről. Meg persze éltek a családi receptek.

M. ü.: Melyik volt a legnehezebb, leghosszadalmasabb tálad?

B. F. E.: A leveles-vajas tészta. Százszor kell hajtogatni és közben fél órákra betenni a mélyhűtőbe. Maga a munka nem nehéz, de egész napot igényel. Tényleg fantasztikus az eredmény, de én ilyet soha többet. Tíz csodálatos kis kifliért nem éri meg a macera. Általában a legnagyobb problémám, hogy honnan szerezzem be az alapanyagokat. A kóser egyáltalán nem automatikusan a csúcsminőség szinonímája, sőt, általában gyengébb, például húsban. Sajnos nincs igazán nagy kóser üzlet Pesten. Ami van, ott levesport, kekszet és kólát is kapni, ami ugye nem éppen a jó minőségű alapanyag szinonimája. Jó volna egy Culinaris szintű kóser üzlet, valami impozáns helyen.

M. ü.: Nagy felelősség így főzni?

B. F. E.: Én már az elején lefektettem, hogy nem tartok mindennap kósert. Hétköznap sietős, ez van a fejlécben is. Mi nem a kósert szeretjük benne, hanem azt, hogy megtartjuk a szombatot. Amikor kivétel nélkül együtt a család. Ha meg épp nyaralunk, és nehéz volna elintézni, marad a lángos. Persze azért a csütörtöki nagy konyhakóserolást, hűtő-átpakolást már megszoktam. Nem kis munka.

M. ü.: A bloggerek kicsit olyanok, mint a rádióbemondók: ismered a hangjukat, de az arcukat nem feltétlenül. Köztetek viszont erős az összetartás.

B. F. E.: Nem is olyan rég, talán két-három évvel ezelőtt jöttünk össze úgy igazán. Amikor megjelent a könyvem, Mautner Zsófit megkértem, hogy írjon ajánlót hozzá. Péter Annát egy sajtótájékoztatón ismertem meg, Havas Dórának pedig bemutatott egy barátom és egy unokatestvérem, akik közösen vittek ügynökséget. Rengeteget találkozunk és naponta többször beszélünk. Ha elutazik valamelyikünk, már szinte listát írunk, hogy miket kell megbeszélni hazaérkezés után. Ő igazi barátnő lett, meg is becsülöm! Mi, a „gasztrobloggerszféra” azóta persze többször is dolgoztunk közösen. Ősszel ismét lesz borvacsoránk. Van egy közös házi főzőiskola-féleségünk is. Úgy tűnik, az lesz az irány, hogy tartunk például egy kalácsfonás tanfolyamot, amiért fizet a jelentkező, majd megvacsorázzuk az eredményt, ami pedig ingyen van. Az oktatásra már meg is kértük az engedélyt.

M. ü.: Arra emlékszel, hogyan kezdtél olvasott lenni?

B. F. E.: Érdekes módon viszonylag hamar, a semmiből az első nagy ugrás a kétszáz volt. Akkoriban a gasztroblogok még követték és körbelinkelték egymást. Az olvasók egy nagy közös halmaz volt. Létezett a Judapest nevű honlap, ők is rámtaláltak. Mire hazaértem egyik délután, a megkérdezésem nélkül be is harangozták, hogy hamarosan posztolok az oldalon. Aztán nyilván örömmel vállaltam, mindennap olvastam őket. Nagy élet volt ott, huszonegyedik századi popkultúrát adtunk és fogyasztottunk, tudtunk nevetni saját magunkon, imádtam. Nem is kedvelt minket az Mazsihisz. Sajnos a JP megszűnt. A legközelebbi mérföldkő a könyv volt, amikor megjelentek a receptjeim.

M. ü.: A Kilenc nő az utcán remek esemény volt, de még jobb volna, ha a legközelebbi borvacsorán kiülnétek közénk is.

B. F. E.: Volt egy rendezvényünk Erdőbényén, amelyre az egyik évben háromezren jöttek, a következő ősszel még többen. Jó dolog találkozni az olvasókkal, de ott már képtelenség beszélgetni, az a rendezvény túlnőtt rajtunk. Mindannyian igyekszünk független működést kitalálni magunknak. Zsófi kilépett a tanácsadói szerepkörbe, Dóra gasztrorovatot szerkeszt a Díványon és a Spájzszekciót organizálja a WAMP-on, én is írok a Díványra, főleg a gasztróba és a Spicc nevű alkoholos rovatba, és akár kétszáz fős esküvőt is vállalok, de print lapokba is írunk mindnyájan. De azért mindezt úgy csináljuk, hogy közben a blogközegbe bármikor vissza lehessen térni. Az az alap. Vannak új terveim is. Egyelőre titkosak.

Szólj hozzá!

Címkék: blogoszféra fűszeres eszter blogterju mautner zsofi chili es vanilia

A bejegyzés trackback címe:

https://meztelenuzenet.blog.hu/api/trackback/id/tr533106784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.