1.

1987. május 7.

Szóltam a naplómnak, hogy ma kap egy szabad estét. Köztudott, az ember, ha tizenhét, minden suhanatról beszámol. Ki hogy nézett és merrefelé tartotta a kezét mert mire gondolt miközben azt mondta. De ma tomboló részletességgel fogok gépelni, összesen négy vagy három ujjal, tart, ameddig tart. Enikő odaengedett, lett saját mappám, olyan szavakat használok, mint elszévoltam és bekopizom KÖSZIII. Iszonyat jól tudok fekete-fehérben pasziánszozni. Meg levelet írni. Amúgy is évek óta kerülöm a grafológusokat. Egyszer valaki tök komolyan megkérdezte, "Ez ugye gyorsírás?" Az is szép új szó, hogy szilikonszürke. Kistévé a konyhába, mondanák a dork osztálytársaim. Ha csaj lenne és elmenne mellettem a folyosón, nézném ducinak. Egyetlen színfoltja egy kis szivárványcsíkos, domborodó almácska. Nem alapszinten vonzza a tekintetet.

2.

1989. június 22.

Nnnna, ezt is túléltem, első egyetemi év kipipálva. Egészen pontosan szeptemberben, ha, mint reményeim mutatják, legalább hármasra átmegyek azon a két rohadt UV-n, de ez most nem érdekes. Augusztusig nem akarok könyvet látni. Anyukám azon pattog, hogy ha ilyen nevetségesen odavagyok egy gépért, miért nem a porszívó az. Ezt még a gimis évekből hozta át, az igazi szülő mindent megért, csak a lényeget nem. Majd még lepötyögném neki vördben és ki is nyomtatnám, ez a legújabb játék. Ha jutna rá időm.

3.

1996. március 4.

A nagybátyám nekem adta az egyik Classic II-jét. Így hát: nem hiszem el, hajnali három óra és itt ülök a második regényem előtt. Kész, befejeztem. Egyelőre persze nem sejtem, hogy még kétszer át kell írnom, azt sem, hogy kizárólag ennek köszönhetően öt hónap múlva főszerkesztő-helyettes leszek a hetilapnál, amelynek a kinevezésemig életemben nem voltam olvasója, majd a felmondásom után sem leszek. Úgy fest, senki a világon ebben az országban nem használ Macintosht, örökös probléma a konvertálás. Semmi gond.

Néhány hete kitöröltem egy fejezetet, majd villámgyors pánikban rámentettem a blank dokumentumra. Újraírtam, de nem úgy. Létezik tehát egy szövegem, örökre egy Mac bendőjében és sehol máshol. Már ezért megérte.

4.

1996. augusztus 1.

Új munkahely, új minden. Senkit nem ismerek, csak Vass Virágot, sajnos neki rengeteg dolga van, nem foglalkozhat velem egész nap. Viszont amerre fordulok, LC 580-ak oázisa fogad. Színes monitor, skótkockás háttérminta, beszarás. Majd néhány hónap múlva, amikor a Solitaire till dawn című másolt szoftverrel lefagyasztom a sajátomat, Lenhardt Tomi megmutatja a billentyűkombót az újraindításra. Tomi az égvilágon mindent tud a Macintoshokról. Ez egy ilyen épület, az összes emeletén csak almagépek. Fogalmam sincs, hogy kerültem ide, de ezek szerint jó a hely.

5.

2000. április 7.

Hihetetlen, de a Blueberrynek nem szakad ki a füle cipekedés közben, a Stefánia körút szép nagy szakaszán elbírta a gép teljes súlyát. Flopikkal már nem foglalkozik, azt a drájvot potom negyven gurigáért külön adják. Kicsit több mint egy év múlva az Elle-ben ugyanilyenen fogok dolgozni. Alakja őrület. Péterke apukája, aki lassan húsz éve foglalkozik számítógépekkel, kapásból monitornak nézi. Sosem értettem, miért hajolnak le olyan sokan az asztal alá egy Macet meglátván. Eddig a napig. Hát nem, ez nincs konfigurálva. Nevezhetjük úgy, egybe van építve, egy másik oldalról a pécések szedik szét, de ez mindegy is. Még senkit nem láttam, aki ne irigységgel pettyezett csodálattal nézegette volna. Fennakad, megszegik. Nem túlzás.

6.

2005. február 10.

Szegény. Megadta magát brutálisan. Eljutottunk odáig, hogy minden bekapcsolásra néhány perc alatt besárgult a kép. Az új családtag neve G5. Jött vele egy Tigris. Is.

7.

2006. november 5.

Zoltán, a rendszergazda meglengetett előttem egy alig használt Macbookot féláron. Gondolkoztam egy napot. Csak tudnám, min.

8.

2009. január 17.

Megvettem a felkínált Macbook Prót, szintén rendszergazdai közvetítéssel. Még néhány hónap és kap egy crumblert. Mert megérdemli.

9.

2009. április 18.

Szodomában kipróbáltam a mighty mouse-t. Némi vívódás után beruháztam. Kimondhatatlan az alubillentyűzet csábítása, ám itthon már szinte kizárólag a notin írok. A klaviatúrák Gisele Bündchenét továbbra is a távolból csodálom. Ez egy szomorú kis zsákutcája a történetívnek.

10.

2011. május 5.

iPad az én új nevem.

11.

2011. október 6.

Köszönjük.