Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2011.10.19.
08:10

Írta: pázsitzebra

A díva és az alvás

1.

1992. "Mire iszunk?"

Volt egy felsorolás akkoriban, igen, rémlik, hogy mindig ugyanazokkal mindig ugyanarra ittunk, de ez a bizonyos lista azóta kiolvadt az emlékezetemből, ahogy a társaságot is messze legyalulták különféle drámák.

"Nagy a világ rímrendszere" – ez valahogy fennakadt a rostán, és ha már nem is mondogatom szinte soha, tudom, hogy színigaz.

Minden mindennel nemcsak összefügg, de súlyosan találkozik is.

2.

1997. ősze. Maria Callas, minden dívák istennődívája halálának huszadik évfordulója. Ha jól tudom, Párizs önkormányzata jó ideje felkészült arra, hogy átnevezi az Alma teret Place Callassá. Szeptember 16-a lett volna ennek napja. Aztán az élet, a – mint mondani szokás – *nagy rendező*, iszonyatos sokkot helyezett a terv mellé mind spáciumban – alma téri alagút –, mind időben – 1997. augusztus 31. Az utcanévváltoztatást mint bábut a sors fehér kesztyűben nyakon ragadta, és szó nélkül leemelte a sakktábláról.

Néhány héttel később írok egy cikket a Nők Lapjába Maria Callasról. Forrásaimat nem ellenőrzöm, megemlékezésem bővelkedik a tárgyi csacskaságokban, kapok is két hosszú kiigazító levelet két atomikus hardcore rajongótól. Az egyikük elmeséli, hogy bizonyos falait kizárólag Callas képei meg az életével foglalkozó írások borítják, ezt a helyet ő szentélynek hívja. A letolások feloldással végződnek: mindkét ismeretlen azzal vigasztal, hogy írásomon átsüt a szenvedély. Pedig meg sem említem az egysoros felütésemet: Callas nagyságát csak Bach-éval lehet mérni.

A nők lapjás évek – ki hinné – turbulensek. Szilágyi Évike, aki a nagymamám kortársa, a maga csendes módján nagyon szeret, ezt apró és biztos jelekből ki lehet olvasni. 1997. őszének egy szép napján behoz egy könyvet és nekem ajándékozza. Azt mondja, nálam jobb helye lesz. Meghatódom, hálás vagyok, máig az, sőt ma csak igazán, vastagkönyv-fóbiám azonban sajnos a legkevésbé sem vicc. Van néhány vérciki olvasói szokásom, ez az egyik, és mit sem javul az évekkel, bár ez posztunk szempontjából lényegtelen. A könyv két költözésen esik túl, mire rászánom magam.

3.

2006, 2008. Belevágok. Rabul ejt. Falom és hurcolom, rengeteget beszélek róla társaságban, folyamatosan pörgetem magamban a résztörténeteket. Két évvel később újraolvasom, ezúttal jegyzetelek is, sok kicsi írásban felhasználom részleteit, szemezek az egy naggyal, a könyv szétesik a kezemben, újra kell köttetni.

 

4.

2010. Elkerülhetetlen munkahelyi találkozás a Huffington Post helyzetével. Öt év alatt a blogoszféra legnépszerűbb állomásává nőtte ki magát, az amerikai politika meghatározó hangja, több millió bloggert foglalkoztat, nem elírás, fizetett szerzőt épp úgy, mint hálás önkéntest: megarespect, Arianna Huffington. Én mindenben megtalálom a boldogságfaktort, amit nők tesznek naggyá, de azért a könyvjelzősávomba nem kerül be.

5.

2011. ősze. A Facebookon megjelenő Subscribe funkció éppen azt a mértéket képviseli, amennyire érdekel mondjuk a Huffington Post is, bejegyzései ettől kezdve a falamon. TED-rajongóként természetesen megnézem az alábbi előadást. Ezt hívják hétköznapi katarzisnak. Az alvás minden. Az alvás diéta. Az alvás gyereknevelés. Az alvás írás. Az alvás rendrakás. Az alvás zene. Az alvás dizájnerbor. Az alvás kaland. Az alvás szex. Az alvás jobb, mint a szex. Az alvástól hihetetlenül sokkal jobb lesz a legeslegjobb szex. Ha esetleg valakinek nincs türelme a négy és fél percet végighallgatni, sietve biztosítom, a fenti mondatok egyike sem hangzik el a TED-en, nem. Ezek simán az én mániáim, de az élmény olyan, mintha visszahallanám valamennyit. "Az én nagy ötletem egy nagyon kicsi ötlet. Az alvás." Így kezdi Arianna Huffington, aztán arra tér ki, hogy az alváshiány lett az új és téves férfiasság-jelkép, hogy a terem, amelyben áll, minden bizonnyal tele van jelentős személyiségű nőkkel. Hát mostantól az ő dolguk végigvinni ezt a fontos ügyet. Aludjunk többet.

6. Egyébként az akcentusára felkapom a fejem.

Hát szóval Huffington. Született Stassinopoulos.

Ő írta a könyvet.

7.

Mire iszunk?

Mindenképp mélyvöröset és semmiképp közvetlenül lefekvés előtt mindenkire, akit Arianna úgy nevez, az A-típusú nő.

Az ő új emancipációs missziójára, a több alvásra.

A görögökre.

A görög-amerikaiakra.

A kiszámíthatatlan és elkerülhetetlen bukkanásokra.

A blogoszféra meglepetéseire, amelyekben semmi meglepő nincs.

Még egyszer az A-típusú nőre, azon belül a kopott kis ruhákban rejtőzködő könyvangyalkák csoportjára.

A TED-re.

És egy hatalmas, a világ minden A-jával sem tipizálható zsenire, aki olyan forró viszonyba került a közvetített áriákkal és szerepekkel, mintha ő szerzette, ő találta volna ki őket. Arra, aki Verdit, Donizettit, Bellinit a kortársunkká tette. Aki felkavarta, miszlikre robbantotta és újjáépítette az opera világát. Aki, ha használhatatlan szabály akadt az útjába, porig rombolta azt, és aki ezzel a zene igazisága előtt hajolt földig. Igyunk, igen, a legszabálytalanabb énekesnőre, és hatalmas, megrendítő sorsára, aki nekünk nem alszik soha már:

Maria Callasra.

Szólj hozzá!

Címkék: blogger olvasás huffington post blogoszféra újságírás maria callas nők lapja ted arianna huffington

A bejegyzés trackback címe:

https://meztelenuzenet.blog.hu/api/trackback/id/tr623286882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.