Hogy a poszt képei egymás sarkát tapodják az Ezmiez??? kategóriában, annak alapos oka van. Azt próbálják rögzíteni, és gyorsan is, amit nem lehet megfogni. Ez itt, kedveseim, egy róka. Igazi. A második kerületben, a méltán híres UFC pályán.

Mint kisült, járatlanka vagyok a témában és ezzel ki is lógok a sorból, az esténként edző csapatoknak már szemük sem rebben a jelenségre. Visszatérő vendég ő a közeli erdőből. "Képzeljétek, itt egy róka", szóltam be izgatottan abba a csapatba, amelyikben az én gyerekeim játszanak. "Aha, tudjuk", hangzott a válasz.

Szemmel láthatólag félelem nélkül osztotta meg legendás szépségét mindenkivel, akinek aznap a Kolozsvári Tamás utcában volt dolga. Bénítóan gyönyörű, a szőre kevésbé vörös, mint a meseillusztrációkban, a farka vége valóban fehér pamacs, karcsú, okos, terve van – ezek az első benyomások. A gyerekek élvezettel kiabáltak rá, amikor ők félrevonultak megbeszélni az edzést, az állat pedig beszaladt az épp üres területre, ám az edző is úgy reagált – "IDE FIGYELSZ, NEM A RÓKÁRA!" –, ahogy a hétköznapi akadályokra szokás. Off: az meg már csak a szokott szinkronicitás, hogy napokkal később szembejött ez a link.

Én azért kaptam elő a telefonom és rögzítettem egyik életlen és béna memót magamnak a másik után, mert közhelyesen földbe gyökerezett a lábam a látványra, a hírre, a gondolatra. De ezzel egyedül voltam. A róka természetes szereplője volt az estének. Színész a darabban. Csapattag.

A közösségi médiának is ez az egyik legerősebb, legszerethetőbb vonása. Zajlik minden rendben, és becikáz a pályára a váratlan, a kiszámíthatatlan – lehet rajta csodálkozni, de sokáig nem érdemes. Tulajdonképpen a róka látja vendégül a labdarúgást, ő osztja meg a pályáját a kis- és nagyfiúkkal, nem fordítva. A Facebook, a blogoszféra, a mobilnetezés, a YouTube-search és társai nem újabb kiszögellő figurák, akik megakasztják a buli kényelmét, nem sokadik ismeretlen feladvány, amelyért minden eddigit el kell dobni. Ellenkezőleg. Közeg, nem pedig tevékenység, tónus, nem pedig szolgáltatás, nyelv, nem pedig újabb nyűgös feladat. Simonyi András és Markos Kounalakis a TedX-en tizennyolc perc alatt bebizonyította, hogy a rock a hatvanas években pontosan úgy működött, mint ma a közösségi média. Sőt, globális funkciója még feltűnőbb is volt. Amióta közösség van a világon, a közösségi média tulajdonságaiban és funkcióiban nyilvánul meg. A webkettő csak ennek formáját gyorsította fel, azt persze paradigmatikus újszerűséggel. De ezt már megszoktuk.

Mindennap jön róka.