Van a hangsebesség, van a fénysebesség, és van a Facebook. Annál gyorsabb semmi sem.

Így hát mindenki tudja már a nagy hírt, ezen poszt célja semmiképp nem a tavaly óta junibor-fan baráti kör informálása. Nem, ez simán hejehuja-írás, tüzijáték-bekezdés, petárda-hiperhivatkozás, mert a büszke öröm ragadós, mint a Michelin matrica.

A Szent István tér pillanatok alatt emblematikussá váló, nyüzsgő, zsivajos, teljesen unikális borbárja négy hónapja létezett, amikor a Michelin ellenőrök kiszálltak és, gondolom, úgy csináltak, mint a szegény lány a királynál: ittak is meg nem is, utóbbit csak azért, hogy nagy rutinosan annál többet igyanak mégis. Közép-Európában egyetlen bárt illetett ekkora megtiszteltetés. Csak hogy értsük: már a kategória is atipikus, már a figyelem is rendkívüli. Tessünk hát ehhez mérni az eredményt. És ne szégyelljük az egyszerű, ám pontos szavakat: ez bizony kibaszott nagy dolog.

Köszönjük, DiVi, köszönjük, Szonyecs, köszönjük, borászskacok, köszönjük, szökőkút. Rajtad a helyünk.