Van nekem egy sanda gyanúm. Szerintem a szíve mélyén mindenki tudja, hogy a könyv nem tárgy, hanem élőlény. Karakterrel és rigolyákkal, rengeteg saját döntéssel, és annak titkos szenvedélyével, hogy a legváratlanabb pillanatokban hatással legyen az életünkre. Nem szereti, ha hasrafordítjuk, nem érdekli a monogámia. Papírból van, de szarik a korra. Bírja, ha a bugyija alá nézünk vásárlás előtt, és valószínűleg szórakoztatja, hogy sokan előszeretettel óvjuk a védőborítót, ezért eltávolítjuk, és végighurcoljuk a városon a pucér keménytáblákat, ami amúgy nonszensz. Minden olyan eladó, aki élményalapon ajánl egy könyvet, annak a kötetnek hiteles stylistja. A könyvet nem küldték nyugdíjba a magazinok, sem a ponyva, és nem fogja megfektetni az ebook sem. A könyv jól használja a Facebookot, a könyvet van értelme felküldeni a YouTube-ra. Bejön neki a sztárolás, szereti őt a kamera. Közösségi alak, de azért sokezres tömegből is könnyedén kiszippant bármelyikünket.
Az Ulpius-ház Kiadó évek óta készít videóklipet, filmelőzetest egy-egy újdonságának. A rövidke videók zsánere olykor alig több mint splashscreen-megoldás, mint Bíró Szabolcs Sub Rosa című regénye esetében, máskor szerzői monológ, felolvasásokkal tarkítva.
Leginkább trailernek mondható egy fiatal, kreatív csapat, a zLabor friss könyves-filmes ötlete – ők KönyvFilmnek nevezik –, amelyben a Magvető Kiadó történelmi thrilleréhez csinálnak kedvet. Szinesztetikus olvasás másfél percben a tényleges olvasás előtt. Az ily módon megelevenedett fülszöveg vírushappeninget farag a bemutató egyébként egyszeri eseményéből, eszközei révén nyilvánvalóan sűríti azt. Online megjelenések és beszélgetések tucatjait generálja, könyvkampányból tehát ötös. Persze, mint minden közösségi kampány, felveti azt a kérdést, az egyszer összeverbuvált társasággal – optimistán: tömeggel – az aktualitás elmúltával mi történjen majd.
De ezt már bízzuk a könyvre, intézze ügyeit a továbbiakban ő maga. Utóvégre eleven lény.