„Kedves barátaim! Távozom az iwiwről. Annak idején kizárólag azért regisztráltam, hogy eladjuk a lakást. Mivel megoldottuk másképp, most megszüntetem a profilom. A valódi kapcsolataimra sincs időm, nemhogy a virtuálisokra. Pá mindenkinek.”
Valóságos, megtörtént falposzt. Egy kérdésre irányítja a figyelmet: tényleg arról van szó, hogy a valóságos életünket veszélyezteti a virtuális? Egyáltalán érdemes külön-külön taglalni ezt a kettőt?
A közösségi média előtt a világhálón tanusított jelenlét fordítottan aránylott a valósághoz. A megszállott netező előbb írt meg öt szkriptet, semmint megivott volna valakivel egy málnaszörpöt 3D-ben. A net paleolit korszakában jókora tömeg bújt el a globális nyilvánosság mögött. Rettenetesen fontos különbség az akkori anonimitás, amely a social szférában elképzelhetetlen. Először is ma, aki szégyenlős, nem fog a sarokba húzódni és nem szólni senkihez. Ma, aki szégyenlős, a középpontba húzódik, nem szól senkihez, és a notebookja vagy az okostelefonja takarásában pötyörészi üzeneteit a virtuáliába. Ezek azért már génkezelt gátlások, lássuk be. Másodszor: a közösségi médiában a hatás a fontos. Nem ráz meg bennünket a kitárulkozás, elfogadott lett társadalmi körökben. Ez van. Mert – és ez graffiti, de éppen illik ide – ami nincs fent Youtube-on, az meg sem történt, amit nem talál a Google, az nem is létezik, aki nem regisztrált Facebook-on, az nem is ember.
Hagyjuk most, mennyi időt bokázunk el a monitor előtt. Tény, hogy a divatfaktor szorítása brutálisan erős, de ezen hamar túllép az ember. Ilyen-olyan hájpolt beszédmód mindig jön és megy, megszoktuk. Az sms-einket a legtöbben rövidítjük, de azért ritkán szólunk úgy, „Sztem felforrt a víz, elcé öntsd le a teát”. Az új szavak sokat megmutatnak, de nem azok jelenléte dönti el, mennyire komoly a friss trend.
Sokkal érdekesebb és fontosabb a közösségi média társadalmi hatása. Például hogy azok a gyerekek, akik olvasnak és írnak, egyszerűen jobban fognak olvasni és írni. És mivel a lakás, az utca, az ovi és az iskola minden zugában posztokba, updatekbe, smsekbe, azonnali üzenetekbe botlanak, kicsinyeink másképp viszonyulnak a literáciához. Egy felmérés szerint – The National Literacy Trust, háromezer megvizsgált gyerek – a közösségi média erre edzi a kiskorúakat. Az online jelenlét jelentős hatással van az oktatásra. A kommunikáció ugyanis nagyságrenddel kényelmesebb, mint valaha, körbevesz minket, mint valami gondoskodó tenger: akkor mártózunk meg, amikor kedvünk kerekedik. Nem pedig akkor, amikor elsajátítottuk a morzekódot, vagy amikor befejeztük a postagalamb betanítását.
Francis Baconnek tulajdonítják a mondást, miszerint a tudás hatalom. A műveltség, a válaszok titokzatos birodalma valóban egészen hosszú ideig nem volt demokratikus. Lemondás, önfegyelem vagy -sanyargatás árán jutott hozzá az ember, és ha mestere lett egy területnek, akkor belépett a Különbek vagyunk körbe. Sokféle fal ölelte körül ezt a kört – kevés idő, elérhetetlen könyvek, iskolázatlanság. Ma egyetlen ilyen fal létezik: ha valaki nem szándékozik guglizni vagy felugrani a wikire.
